2010 július hónap bejegyzései

Apám programozó volt, te se dilemmázz. Muterkám, végig éreztem, rendben van ez, a motort leállítottam, kérdezte, felmegyek-e. Feljössz, de abban nem lesz köszönet, ezt tudta Martin, és tudtam én is. Nem szállok ki, várom, mit mond, merre terel, hömpölygés indul, … Bővebben… →

Legalább tíz fokot hűlt a levegő, mióta hajnalban kipattant az ágyból, hogy bezárja az ablakot, teraszajtót, legalább tíz fok, ami kiszippantotta a lakásból a függönyt, az meg hirtelen férfi lett, hívták, és ő ment utána, Van itt lendület és tudás, … Bővebben… →

A végigpörgetett mondatok közül egyik sem használható. Mennyire egyedül marad az ember a szavakkal, az eltitkoltakkal és a bevallottakkal is. Használhatatlan az őszinteség, mert nem lesz tőle könnyebb, legfeljebb elégedetten hátradőlhetek, hogy éreztem előre, magamat nem csalom. Gyónni annyi, mint … Bővebben… →

Muterkám, nem értenéd ezt az ajtódolgot. Marla csak annyit írt, Ne legyen ajtó, valóban elég hosszú kell legyen az élet, ha kell beszélhessünk is. Mert igazából ennyin múlt, jöttem az ügynökmúlttal, mintha először, pedig mindig hízelgett a megkettőzött élet. Nem … Bővebben… →

Aztán megettem a két puhuló sárgabarackot, vágtam egy szelet sárgadinnyét is. Az jár napok óta a fejemben, amit nekem mondott, hogy van, akit rövid ideig szeret az ember, és hogy az nagyjából bárki lehet. Kis ideig szeretni bárkit lehet, majdnem … Bővebben… →

Betakar, és így leszek a legmagányosabb. Kint szél zúg, a fák susognak, kibeszélnek minket is, Nézd, ők a boldogok, nagy hibájuk, hogy embernek születtek, mondják. Betakarja, és így lesz a legmagányosabb, elfelejti az emberi beszédet, ráharap a nyelvére, először csak … Bővebben… →

Eldől, vagy állva hal meg, kiszáradt teste nagymező. Szürkén hajlik át az ér a bőrön, ki tudja, hányszor fut neki, hogy ágait, gyűrűit megszámolja. Eldől, vagy állva hal meg, kiszáradt teste nagymező. A nyári bogarak koppanása a legtávolibb, de mert … Bővebben… →

Úgy mesélte, csak a tarkója billent hátra. Elengedtek a vállak is, akkor már nem volt a gerincben tartás. Összecsuklani egy pillanat műve, egymásba roppanó csigolyacsontok, porcok közötti folyadékhiány. Hátrafelé ugrott, ne lássa, a méltóság emberi roncs hogyan lesz. Bottal kopogta … Bővebben… →

Egy kisregény, ami nem adja magát könnyen. Talán épp azért, mert az olvasmányosan megírt történet gyanússá teszi önmagát, felmerül a kérdés, hol a titok, mi a csel benne. Az eddig költőként bemutatkozott, és kortársai közül számos díjjal, kitüntetéssel kiemelt Lanczkor … Bővebben… →

Sokszor és sokféleképpen érkezett már meg az acélvárosba, többnyire idegenként, űzve, mert nem volt sehol sem jó. Még a pályaudvaron hívást kapott, Szállj majd villamospótlóra. Újítják a síneket, erre gondolt, miközben menetirányba állt, meg hogy Most először tudom, hol vagyok … Bővebben… →