csobanka bejegyzései

A másik életem

Elsőként mindig a hangokat. Észleled a világ hangjait, mint a nyelv magánhangzóit, aztán megbízol a testben, hogy képes elkülöníteni a maga rendje szerint a zajokat, zörejeket és a surrogó neszeket is. Itt már megdől a világ. Az észlelés pillanatában válik … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Emlékszoba

A feleségem azt mondta, várjam meg. Hosszú volt az út Pestig, megéhezett, és a vizünk is elfogyott. A kutya mellett a hátsó ülésen hevertek az összepréselt műanyagflakonok, boldogan ugrotta át őket, amikor kinyitottam az ajtót. Rákötöttem a pórázt, lassan indultunk … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Női minta

Kintről koccanás zaja szűrődik be. A szoba szőnyegpadlójának mintáját nézem, mustárszínű alapon barnás kacskaringó. Bár ekkor még a mustárszínre nincs szavam. Szemben a rácsos ágy, aztán megfordul a tér, mintha ébrednék, és nemrég nyitottam volna ki a szemem, egy pillanatra … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Értékleltár

  Alan Feltus: La Nostalgia Del Figlio A mentőautó kerekei lustán forgatták a hólevet, a sofőr ráérősen vette be a kanyart, amikor jelzett a telefon. Az üzenet feladóját évek óta ismerte, de sokéves kihagyással találkoztak csak, átlag ötévenként, olyankor sorsfordító … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Áramszünet

A szentjánoskenyér termé­seitől édeskés szag terjeng a házak között. Ha rálép az ember, úgy ropog, mintha cserebogarakat taposna el. Ahogy a férfi befordul a sarkon, a szemetes mellett mozgásra lesz figyelmes, mögötte az éppen üresben álló autó, hamarabb indult el … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Angyalok városa

Szeptemberben tűnt fel először. Azzal a busszal járt ő is, amellyel anyámhoz jártam. Minden nap reggel 6.40-kor indultam otthonról, ő már rajta volt. Csak egy erős érzés, hogy valaki néz. Akkoriban könyvvel a kezemben utaztam, azzal igyekeztem elhatárolni magam mindentől, … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése

Hóatlasz (Szép versek – 2016)

Míg kimenekíti az álmokat, a megtépázott délutánból sarjadni kezd az éjszaka. Megbillen az áramszedők lassú, nagy feje, elalszanak a tűleveleken az álarcosok. A zuhogó ég, mint húrokon, penget rajtuk egy dallamot, és vakító némaságba úgy merül, mint ki először látott … Bővebben…

| Megjegyzés hozzáfűzése