csobanka bejegyzései

Túl a formán, amit egy felhőbe ágyazott a Nap, égi rendben érkeznek meg a dolgok, a tárgyak. Megnyíló kapukon a lét úgy dalol, hogy szívéből szórja álmait, mások abban fürödjenek. Nézd, ez itt az életed. Megfordult benne annyi másik ember … Bővebben… →

Még kicsi voltam. Apámra alig, inkább csak a barna szekrény szárnyas ajtajára emlékszem, homályosan a mozdulatra és annál erősebben a szégyenre. Pedig a családunkban azt szokták mondani, a halottak szívében megfagy a szó, és megkeményedik, mint a legtörékenyebb üvegtáblák, amikből … Bővebben… →

(újabb mese az árva lányról, az Örkény István Színház alkotóinak ajánlva, a 2022.12.21. premiert látva) ,,Van egy ember, az embernek egy lova. A ló patája ferde, ő billeg és sánta, hátán hordja az élőket abba a másik világba, ahonnan érkezett. Van egy … Bővebben… →

Helgoland szigetén alacsonyan jár a nap. És a környékbeli népek azt beszélik, jobb, ha messzire kerüli az ember fia ezt a vidéket, mert aki arra tévedt, még nem jött vissza onnan. Bendik Aamodt áldott volt, ahogy a neve is mutatta. … Bővebben… →

Gyerekkoromban fogalmam sem volt, hol a helye. Mit csinál a fürdőben, vizet ereszt, vagy tusolni fog? Hol alszik, hogyan fekszik le, hord-e pizsamát? Vajazza-e a kenyeret, teavizet forral, vagy kávét főz inkább? Van-e a fénynek olyan útja, amit reggeltől úgy … Bővebben… →

A hókotrók gyomrában a magas csönd lakik. 183 centiméter, és szereti nézni a szél táncát a csupasz ágakon. Nézi a hullámzó karokat, az ég felé nyúló üres kezeket a végeken, mintha tudnák, nekik csak ki kell nyújtani, az isten is … Bővebben… →

Ebben a szívben egy tűlevél lakik. A tűlevélben egy megálmodott erdő. Az erdőben északi népek hideg levegőt hasítanak ketté, ahogy haladnak benne előre, önmaguk felé. Fjordok és csipkés égbolt szitálja a szívre a régi világot. Már nem lesz semmi olyan, … Bővebben… →

Van egy kert, amiben én évek óta nevelgetek egy virágot. A magról leváló, lerohadó részeket a föld tartja meg. Zsíros, fekete anyagba burkolózik a test, és nevezi világnak, életnek, Földnek, és olyan dimenziókba lép, ahol van olyan idő, ahol elhallgatnak … Bővebben… →

,,De a vége mégiscsak annyi, hogy add meg nekem, kérlek, a szabadság csarnokának kulcsát: az arany napok érett illatában a belégzés és a kilégzés csöndjét a zihálás helyett. A puszta tényt, hogy vagyok, és élek.” Outsider, 41 Megjelent az Alföld … Bővebben… →