2022 szeptember hónap bejegyzései

Heilbronnban lassabban mordulnak meg a fák. A Ferenciek terén a nő mellém köp, aztán a buszmegálló kis padjára dobja a szatyrait. Szukát emleget, meg hogy ‘72-ben kellett volna nemet mondani, most már hiába. Erő van benne, munkál a téboly, talán … Bővebben… →

Szemben villog a fény. Nézem a fákat, a szél beléjük hajol, suhog a fényessége, emeli és rántja, lombokban mozdul meg a teste, mintha karja és lába lenne a gesztenyefának. A jegenye most rugaszkodik el a földtől. Ez a belső kert. … Bővebben… →

Az önmagunk ellen forduló részeinkről mind sokat tudunk. Ismerjük a csábító hangokat, tudjuk, miféle szirének mozdulnak meg belül, hogy olyan táncba hívjanak, aminek a vége csak a fulladás lehet, a fej felett összecsapó hullámok temetője. És mégis, és mégsem, nem … Bővebben… →

Betapasztottam mindkét fülem, amikor Mami elkezdte vágni a keretlécet. Gyűlöltem a hangját. Később a kis faláda mellé guggolva játszottam a faforgáccsal, alányúltam, megemeltem, forgattam, mint a fürdőkádban a habbal péntek esténként a dédimnél. Homlokegyenest két más minőség. Az egyik a … Bővebben… →

Szombaton színházban jártam. Szikszai Rémusz rendezésében néztem meg a Matei Vişniec: III. Richárd betiltva című előadást. Az hagyján, hogy a Bárka Színház valahai hajónaplósaként ujjongva láttam újra Bérczes Lászlót, és a BME-ből kilépve 16 éves lettem megint, mert ott állt … Bővebben… →

Mi vagyunk az a nemzedék, aki nem kapott. Nem kaptunk elég szeretetet, mert a szüleink sem kaptak, és mert mással voltak elfoglalva, tereket alkottak, építettek, dolgoztak, hisz őket is azzal mérték. A teljesítménnyel, a munkaórák számával és a víkendházzal. És … Bővebben… →

A küszöbön állunk, ott a legnehezebb. A szülőcsatornában haladó test tele kíváncsisággal és félelemmel, várják-e, örülnek-e majd neki, milyen lesz a tér, ami otthont ad a testnek, magának belőle teret hasítva ki. Mi fog történni, ha leszületik a lélek? Az … Bővebben… →

A Nagyhídon csak áthaladt, közben álmos arcú nőket vitt magával Hűvösvölgy felé, a Vadaskerti utcában a rókaszínű levelek emelték fel a fejüket, hogy akkor itt van, ez már az az átmeneti tér, ahonnan észrevétlenül fordul át a test az őszbe… … Bővebben… →