2021 január hónap bejegyzései

Nézem, hogyan vonulnak. A szőnyeg korca mellett szorosan, mint háború idején a nők, fal mellett haladnak a hangyák, párosával vagy egyedül, ilyet is, olyat is találni. Van, aki két kislányt, van, aki kisfiúkat hagy maga után az úton. Elhagyják őket, … Bővebben… →

Mit kívánsz tulajdonképpen? – kérdezi a boldogság madara Vangcsiát. Április vége volt, a járvány első köre, amikor először hallottam ezt a mesét, kezemben az aranyfonalat szorongatva. Nagymamám varrósdobozából szedtem elő, sebtiben kotorásztam a dobozban, valami legyen, ziherejsztű és centiméter, Mami … Bővebben… →

Felszögeltük a képeket a falra. Előbb a közöset, amin a kéttörzsű fa minket szimbolizál. Egyazon gyökérbe tartó tanyasi lombok, azért ismerhette fel, ami eredettől fogva az övé, mert magányos és űzött útjai mind ide vezettek. Hozzánk. Aztán lett mindenre idő. … Bővebben… →

Befogadni, aztán kihordani. Egy érzést, egy gondolatot, egy mondatot, egy kapcsolatot, egy életszakaszt, magát az életet. Befogadni, aztán kihordani egy lelket, és hosszú hónapokon át várni, hogy anyagba szülessen le, hordja össze az anya testében a sejteket az idő, mintha … Bővebben… →

Az apa megy elől, nyuszifül alakban hurok a testén, leghátul az anya, ugyanígy bekötve. Meredek az út, abban maradtak, a különbözőségeket kiegyenlíteni máshogy nem lehet, minthogy megtanulnak figyelni egymásra. Két aprócska fiú billeg a kötélen, az egyik kisiskolás, a másik … Bővebben… →

Reggelente mérik a testhőmérsékletet, a kolléga szabadkozva mutatja, túl alacsony, s így értelmezhetetlenek a fokok. Nem tudni, a hőmérő rossz, vagy én vagyok túl hideg. A fény rézsút ömlik be, ahogy a lépcsőn haladok, egy férfi bennem lefekvés előtt hideg … Bővebben… →

Elhallgat, ebből értem, hogy nem tud beszélni. Kiderül, egy térben van azzal, akit szeret, és én most róla kérdeztem, hogy vannak, hogyan élnek. Jól – szúrja bele a napba, erre elmosolyodom, van még tapintat a világon, hát, témát váltok.Van barátság, … Bővebben… →

Üres a park, mindössze a fák nyújtózkodnak álmosan a Vérmezőn. Megyek a kavicságyon, miközben hallgatom a papot, ahogy a Jordánról beszél. Késve bár, de volt vízkereszt, kitakarítottam a lakást, frissen mosott ágynemű fogadja a testet, és lett új párna is … Bővebben… →

Apai nagymamám 47 volt, mikor meghalt. Ha innen nézem, lehetne kevesebb, mint tíz évem hátra. Jó lenne tudni, mit érzett, amikor nem kapott levegőt, mi futott át a fején, hogy hol rontotta el. Nem a légszomjra vágyom, hanem a megbocsátásra. … Bővebben… →

Péntekre azt ígérték, végre valahára hó lesz. Úgy vártam, mint a kisgyerek, tudva, advent is azért van, mert végül megtörténik a csoda. Időben jön a villamos, frissen ébredek, a bél perisztaltikája kimasszírozza belőlem a salakot. Árnyékszéken nincsen madár. Ezt tanította … Bővebben… →