2021 február hónap bejegyzései

Végzős tanítványaimnak szeptembertől, a felkészülés első napjaitól kezdve ismételgettem, készüljenek az ürességre. Mondván, nem a tanulás, nem a vizsga és nem is a bizonyítványosztás lesz a megrázó, hanem az azt követő űr. Amikor már tudom, milyen gyűlölni az összes tételt, … Bővebben… →

Megrajzoltam a párhuzamosakat, puha grafittal a segédegyenest, könnyebb legyen kiradírozni később. A tűleveleket hosszan sepregettem utána, a karácsonyt követő szellősség átjárta az egész lakást. Néztem a tárgy vetületét, bár Vilmácskát, utóbb belátom, mégiscsak furcsa egyszerű tárgyként kezelni. Azt sustorogta, fél … Bővebben… →

Van egy madár, késő délután szokott meglátogatni. Vannak színek is a róla szóló a történetben, egy háztető színei. Ez most a sárga. Sárga a csőr és a tégla is a madár mögött. Lent az úton villamosok futnak párhuzamos síneken a … Bővebben… →

Aztán az úgy van, hogy minden időben megérkezik. Ébredés után madárdalra kelek, tehát igaz, pacsirtaszót hallok megint, és lesz tavasz. Napok óta madarakat figyel a párom, én pedig azon tűnődöm, hogy is van ez a szabadsággal és a csönddel. Hogy … Bővebben… →

Jégbordás a város. A függöny mögött a hóval betakart világ dermedt, mozdulatlan nagy szeme fürkészi az ablakon át az arcomat. Nyílik a tér, egy kisikló villamos mellett autón a felirat: “irányfény”, keresem a látható mögött a fogalmak nélküli létezést. Sorban … Bővebben… →

Meg fogok halni. Kicsi a konyha, kicsi vagyok én is, egy hokedlin guggolok. Megismétli. Egyszer majd meg fogok halni én is. A dédim, Anka kezében görbecsőrű kés, a kenyeret szeli, előtte a hegyével kis keresztet karcol az aljára. Anélkül sosem … Bővebben… →

2007. február 5-e hétfő volt. Aznap kezdtem az első munkahelyemen. Tizenkét évig maradtam, mutatja ez is, hiszek a hűségben. Fogalmam sem volt, mi az, hogy Csepel, gyárakat és munkásokat vizionáltam, meg egy szigetet, folyóval körbevéve. Ki gondolta, hogy a sziget … Bővebben… →

A Tamásnak írt két versem ma (2021.01.29.) jelenik meg az Élet és Irodalomban. Szülinapi ajándék, köszönöm az időzítést Csuhai István szerkesztőnek. Ez az egyik. Házszentelő Álmomban összeköltöztünk.Tér nyílt a térben, a kereszthuzata hiábavalóságot az utcára lökte,mint könnyű ruhában csalfa nőt,felgyorsult … Bővebben… →

Van egy templom, én abban élek. A hatalmas ajtókon át belépve, mint könnyű szellő, arcon simít a tömjén illata. Mélyen beszívom, kilélegzem, elegyedik a testek párlata. A talpam alatt márványpadló, hullámzó mintáiban boldogan veszek el. Önfeledt játékunk végül mindig megtart, … Bővebben… →