2023 december hónap bejegyzései

Hogyan éljünk izlandiul?

olvastam a borítón, és tudtam, meg fogom szólítani a nőt. Szőke haját kibontva hordta, lágy vonásait leheletnyi smink emelte ki. Szép szeme volt. De a fiú segített megszólalni. Ahogy elhelyezkedett a hátsó ülésen, kibugyogtak belőlem a szavak, mint egy felrázott … Bővebben…

Megjegyzés hozzáfűzése

A legjosszabb éjszaka

Egy évvel ezelőtt ezen a napon érkeztem Stavangerbe. Az oslói reptéren már nagy volt a hó, aztán az ugyanott játszódó netflixes sorozat miatt pár nappal később megelevenedett a tér, hiszen jártam arra. Mélybarna csillogás maradt belőle, ahogy keresem a kaput, … Bővebben…

Megjegyzés hozzáfűzése

Nyílt sebek

A te nagypapád mit hagyott örökségül? Éjjel láttam az üzenetet, illetve annak hűlt helyét. Aztán veled álmodtam. Azt mondtad, törlés után te is velem álmodtál, de most nehéz időszakod van, válsz, és a halálról kezdtünk el beszélgetni, annak kapcsán a … Bővebben…

Megjegyzés hozzáfűzése

Gyógyító fák

Anyai ágon a bükkfák lánya vagyok. Apámat a Kárpátok szülték. Sima és kifinomult kérge az égbe nyúl a bükknek, alatta csak az fér meg, aki bírja e magas mércét. Zárt lombkoronája ernyőt képez ég és föld között, elzár. Áthatolhatatlan világokat … Bővebben…

1 hozzászólás

Megnyílni a sötétségnek

Az ünnep most születik. Ebben a kihordásra kész csöndben, a várakozásban és a türelemben. Abban a szinte légnemű mozdulatban, ahogy megigazítom a hajam, pedig még annyi minden fogja érni, mielőtt te belehajolsz. Lesz párnahuzat, forgolódó éjszaka. Érinti majd a hajnal … Bővebben…

1 hozzászólás

Idő előtt című novellám jelent meg a decemberi Alföld folyóiratban

,,Közben én mindenféle táncba kezdtem, olyan férfiak felé fordultam, akik ismerős világokba hívtak, de sosem ők döntöttek rólam, mindig én akartam a kapcsolódást. Mert szerettek beszélni. Szerették, ha hallgatják őket. Én meg szerettem elhinni, amit mondanak, hiszen addig sem kellett … Bővebben…

1 hozzászólás

Advent második, a változás ígérete

Vakon, az áthatolhatatlannak tűnő ködben haladva nincs tovább hova sietni. Csöpög az eresz, a hóemberből csupán folt maradt, egy férfi jön mögöttem kutyával, ahogy hazafele tartok. Nemsokára éjfél. Nincs most irányjelző. Nem mutatja, merre van az út, csak a lábam … Bővebben…

Címke: , , , , , | 1 hozzászólás

Advent első, a hit fényessége

,,Ha Isten nincs, és nem is volt, miért hiányzik annyira?” – tettem fel a kérdést a legutóbbi regényemben öt évvel ezelőtt. Aztán a mai művészetterápiás képzésre készülve már hetekkel ezelőtt díszbe öltöztettem a lelkem, tudtam, a csodavárás az egyik legnagyobb … Bővebben…

Megjegyzés hozzáfűzése