2012 május hónap bejegyzései

Anyám csak annyit kért, ne féljek. Hogyha elmegyek Krakkóba, ha mindenáron meg akarom tudni, ki volt Edit és ki volt Jákob, hozzam neki ajándékba azt, hogy már nem félek. Fogalmam sem volt, mit fogok ott találni. A pályaudvaron magyarok igazítottak … Bővebben… →

A zsoltárok hangján szól Krakkó, minden templomból kivonható a szép. A fafaragások megremegnek a harangtól, lombos szívemben ezernyi bányamély.   Kezeit kulcsolva sűrűsödik a magány, egy üvegablak tükrözi vissza. Pillanatokra kikristályosodó talány, hogy a fényt elnyeli-e, amikor beissza.   A … Bővebben… →

Óceánjáró a nyílt tengeren. Szemből ellenséges támadás, kettészeli majd az ingoványos talajt alattam. Kívülről látom, mint egy ócska filmben, ahogy közelről mutatják a fába harapó gyors fogakat. Mint a kés. Üres lesz végül minden mohó hasonlat. A roppanásban egy zúgó … Bővebben… →

Azt hitte, a halott madár lesz az utolsó, amit Krakkóból lát. De aztán késett a busz, kisétált a Visztula partjára. A vadkacsákról akkor még csak annyit tudott, a gácsér májusban leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló ruhát ölt. Mégis … Bővebben… →

A felfúvódott szeletek fölött hatalmas csövek, a Visztula partjára egy aranyásó ült le. A folyóban kenyér ázik, hátha több lesz, seregélyek nézik vágyva, talán kiderülhet, törökülésben meddig ér el árnyéka, a karja, a kerub szárnya elég-e, hogy megtartsa. Egy tábor … Bővebben… →

Most már nem félek. Szemben a Visztula, mint egy ígéret, körbevesz a város, elringat a szél, fehér ingben himbálódzó életről mesél. Akárha esne az eső, a holdat szanaszét szórja. A víz mellett a gyár üres termei kongnak. Óriás fémszerkezet a … Bővebben… →