Mezsgyén

Úgy mesélte, csak a tarkója billent hátra.
Elengedtek a vállak is,
akkor már nem volt a gerincben tartás.
Összecsuklani egy pillanat műve,
egymásba roppanó csigolyacsontok,
porcok közötti folyadékhiány.
Hátrafelé ugrott, ne lássa,
a méltóság emberi roncs hogyan lesz.
Bottal kopogta ki az utat magának,
ne ütközzön, így képzelem.
Mindig egyre keményebb a fal,
aztán csak puha és zsíros, mint az őrület,
abban turkál hosszú ujjakkal az isten,
egy része belém ragad, akár művész is lehetne,
a többit a fűben keni szét, hogy emlékeztessen magára.
Olyan kevésben bízik az ember,
hisz olyankor legerősebbek a kezei.
Beveti, szétszórja, lehajol, összegyűjti.
Az ágyneműben és a magokban van közös,
mint a mosógép üvegére kiülő hajszálak, engedékenyek.
Elszorított vénák és artériák,
valaki enged, más erre fogad,
ami előbb volt, most következik.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Mezsgyén bejegyzéshez

  1. balogh ildikó szerint:

    hátborzongató…

  2. GNL szerint:

    Nyomasztóan szép, vagy szépen nyomasztó, mit tudom én…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s