-
Archívum
- 2023 május
- 2023 január
- 2022 december
- 2022 november
- 2022 október
- 2022 szeptember
- 2022 augusztus
- 2022 július
- 2022 június
- 2022 április
- 2022 március
- 2022 február
- 2022 január
- 2021 december
- 2021 október
- 2021 szeptember
- 2021 május
- 2021 március
- 2021 február
- 2021 január
- 2020 június
- 2020 május
- 2020 április
- 2020 március
- 2020 február
- 2019 december
- 2019 november
- 2019 július
- 2018 november
- 2018 október
- 2018 szeptember
- 2018 július
- 2018 június
- 2018 május
- 2018 április
- 2017 november
- 2017 június
- 2017 február
- 2017 január
- 2016 december
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 október
- 2015 szeptember
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 április
- 2015 március
- 2015 február
- 2015 január
- 2014 november
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2014 június
- 2014 május
- 2014 április
- 2014 március
- 2014 február
- 2014 január
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 március
- 2013 január
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 június
- 2012 május
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 október
- 2011 szeptember
- 2011 augusztus
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
-
Meta
2010 június hónap bejegyzései
Kettős teher, kettős szorítás – részletek Simon Márton Dalok a magasföldszintről című kötetéről írt kritikából
“…Mégis mások ezek a dalok, a maguk tisztaságában elrugaszkodnak a hagyománytól, mégpedig a versek prózaszerűsége miatt. Simon Márton mintha egy kerthelyiségben ülne a bádogasztalok mellett, és mesélne, beszélne: „Erről mesélek, egy kerthelyiségben,/ a leveleiket bontogató gesztenyefák alatt…” (Meg sem történt). … Bővebben…
És kötés
Felvizezem a babák testét újra, kifehérítem anyajegyeik. Egy éjszaka elég kell legyen, hogy megtanuljanak úszni, később emlékezzenek rá, hogyan kell átellenben mozgatni elcsigázott tagjaik – a kar- és farokúszót. Hajnalban betakar egy összegömbölyödött isten, hajnalban belém kapaszkodik, szélesebbre tárja az … Bővebben…
A boszorkány
Állok a sír mellett, Nagymama sírja nyitva, a felső betontömböt elmozdították. Látom a résen keresztül a koporsót, nem merem hosszan nézni, mert mintha az is nyitva lenne. És akkor ott az életében is puha és nagydarab, mostmár viszont az oszlásnak … Bővebben…
Kerengő
Aludtunk. Álmomban fa voltam, majd semmi. Aludtunk, előtte hatalmas dunnapaplanba burkolózva jártam Pest utcáit, cseperészni kezdett, a paplan alja sáros lett kicsit, de nem bántam. Aludtunk, mert összetalálkoztunk valahol, és te csak annyit mondtál, menjünk, úgy lett, odabújós alvás lett … Bővebben…