2011 szeptember hónap bejegyzései

Három hetet persze, hogy ki lehet bírni. Most például elképzeli, hogy valamelyik első napok közül az egyiken hajnali negyed kettő van, és nem tud aludni. Hazáig gyalogolt, az erdő csöndes volt, a zajokat illett volna már megszoknia ennyi idő alatt. … Bővebben… →

Jakob téglának nevezte ezeket a férfiakat. A csapott vállakat nézd, mondta, ahogy plöttyed a felkarján a bőr. Még a hónalj alatti részt is kitolja, megereszkedik, a mellbimbója egészen szélre húzódik.A köldök felé nyílt ki, nem is tégla, inkébb trapéz. Sose … Bővebben… →

Megfogja a kezét, a táskán így három nyugszik. Kettő összekulcsolva, de lazán, arra még kint figyelmeztette magát, ne szorítsa. Túl laza. A szeméből láttam, hogy baj van, mondja. Talán a fehérjére gondol. Hogy most túl sok a szememben a fehér. … Bővebben… →

Földváron a levelek hullását is hallani lehetett, akkora volt a csönd. Már kétszer bemondták, a vonat 10 percet késik, de csak néhányan ácsorogtak türelmesen. Lelassult minden, az ötvenes nő lábára puhán hajlott a nadrág korca, elfelejthette felvarrni. Kilógott a harisnyába … Bővebben… →

A rüsztjén támaszkodott, a felsőteste ettől aránytalanul megnyúlt. Nézte a behorpadt hasat, a csontokat, ahogy egytől egyig kitapinthatóak lettek. Mintha egy állat nőtt volna a csípőre, külön életet élt a bordákat fedő bőr, emelkedett és süllyedt, horpadt, majd durranásig feszült. … Bővebben… →

Forrás: http://jozsefattilakor.hu/index.php?submenu=articles&id=651&details=1&cat=21#.Tmcci4-Rm14.facebook   Kedd. Balogh Endre szeme vérben forog, hátulról simít végig a hátamon, és csak annyit kérdez, valóban nőkkel beszélgetek-e. Este 11 van, bennem némi fröccs, lassítottam, mert tényleg nem könnyű mindenre emlékezni úgy, hogy nem tudok jegyzetelni. A … Bővebben… →

A halott ezüsthátú pattogósra keményedett reggelre. Többször elengedte a test a testet, az ezüsthátú nagyot koppant az asztalon. Újra felcsippentette, de végül csak sikerült bedobni a hamutartóba. A fekete üvegben nincsen légcsere. A világosbarna rovar miatt újra kell gondolni a … Bővebben… →

Véresre vakarta a mellső lábát a betonon. A hangja egészen elvékonyodik, ahogy beszél, pedig ötvenen túl azt gondolnám, a férfiember még nem sírós. Hülye vagyok, hiszen akkor kezdik. Amikor a nagylány egy bőröndnyi ruhával sétál ki az ajtón, szemből jön … Bővebben… →