2011 december hónap bejegyzései

Az égbolt színe fehér, és fehérek a kisállatok hasán a szőrszálak is. Ahogy nézte a rózsaszín csupasz bőrt, Edit arra gondolt, van lágyság, ami tényleg halálra ítéltetett, és ilyenek ezek az apró állatok is. Kitapinthatóak az erek lüktetései, mint Jakob … Bővebben… →

Apálydal Messzire vonszolja önmagát, távol a parttól a tenger. Hazudd az eget, az éjszakát, himbáld a szívben az embert. Esős az évszak, színtelen, a pad alatt próbáltam csalni. Átlátszó éjjelek hirtelen gyűlnek körém sokasodni. Messzi az isten és parttalan. Álmodd, … Bővebben… →

A házak szinte behajoltak a fák fölé. Mások úgy mesélték, észrevétlenül elindult az égbolt, mintha meg akarta volna érinteni a földet. Egy idős asszony zsörtölődni kezdett, ugyan ki hallott már ilyet, mire a férje a zsinórhoz ballagott, és nagyokat sóhajtva … Bővebben… →

A gyomortájéknál indult, vagy egy kicsit lejjebb, a beleknél. Nézte, és közben kigúvadt a szeme, most kellene megint felpattannia, ha valamire való gyávaság maradt volna benne. De úgy döntött, nem indul el. A cigaretta karnyújtásnyira volt, a fehér abrosz kíváncsian … Bővebben… →