2014 július hónap bejegyzései

“Addig öleltelek, míg folyó lett a karom, pedig lassan kezdett rá, nehezen indult az eső, aztán hömpölygött a kert is, útlezárás, egyirány, ingó fenyők, esőszag és teregetett ruhák. Mint a Tejo-parti szabadkikötő, nyílt vízi kapu.”

Menj, aludj. Kitömött arcok az éjben, a házfalakról csempeszél pereg, a galériára szorult levegőben fáradt életek, valami tószag, nehézkedés a part felől. Föntről sebes föld, tócsába lépő holdak, aztán a hirtelen leszakadó ég, a záporok százezer néma ujja int, a … Bővebben… →

A templomfalra dől, és visszaszámol. Kivont reggelek, ébredés, ismerős fejforma, a kávé némán folyik az abroszon. Minden harangra tud jobbat, ez itt a tenger, az pedig a szél, én az esőt is beleszövöm, hátha nem hullik ki minden, miközben hátrál. … Bővebben… →

Az üldözöttek állomása lett a metróból kilépve, a levegőt lassabban szedve, akkor hátha újra lát, kerül felé ég is, de nem lett, csak a falból kitört csempékre karcolt arcélekkel a délután, Almirante Reis, nyisd az ajtód, úgy engedj be, mintha … Bővebben… →