2012 január hónap bejegyzései

Szegő János képe   Indulok. A bordás rétegekről leválnak a végtagok, átellenben a rakpart tengelye tükröz. Rajban sirálycsapatok szállnak a vízről, havat hányok az égre, hogy megforduljon a nap. Balról benyúló kőriságak. Mennyi fékevesztett mozdulat. Jobbra a táj gondosan szerkesztett … Bővebben… →

  Az ég olyan lila, mint fátyolos bőr az ütéstől feszes ember arcán. Puffadt, vízzel teli szemem hiába borogatod, a sajátodra emlékeztet.   Morzsás talajba töröltem a lábam, belül csak ringott a mély. Lapályos, kerek térre vágytam, ahol nincsenek nevek. … Bővebben… →

Fák II.   Elképzelt az erdő, telis-tele fával. A tó körül órák hosszat bírtam futni, belezavarodva a számolásba. Leesett a hó is, a vízen nyomokban olvadt, mintha középen egy óriás kopoltyú lemeze verdesne. Csak a halak voltak a parton. Csak … Bővebben… →

A sivatag felé vezető útból csak az élesen ívelő kanyarokra emlékszem, pedig tele volt a fejem kérdésekkel. A konzul sokáig nem szólt egy szót sem, vékony és sudár alakja himbálózott nadrág és az ing mögött, legalább két számmal nagyobbnak hatott. … Bővebben… →

A kávézóban a szárnyas ajtók felé fordítottak minden széket, az asztalokat is furcsán a rövidebb oldalával állították. Ha melléült két férfi, mert nők még mindig kevesen voltak, ebben a hosszanti várakozásban telt a délelőttjük, délutánjuk, és így maradt abba minden … Bővebben… →

Kitolta a fenekét, azzal ellensúlyozta a nagy vödröt, amit a jobb vállán vitt. A papucsa hangosan klaffogott, azt hihette az ember, bármikor elcsúszhat, ha nagyobbat lép. Az út túloldalán volt a narancsárus, méterszer méteres pallón nagy halmokban tornyosultak a gyümölcsök. … Bővebben… →

A víz minden öblögetésnél elállt, aztán kétszer akkora erővel zubogott a kezére. Az evőeszközök puha alumíniumból voltak, az egyik villa bal szélső foga behajlott, úgy kellett kiegyenesíteni a szivaccsal. Látta maga előtt az öregembert, hajlott háttal közeledett a műanyag fóliából … Bővebben… →