2021 december hónap bejegyzései

A végén mindig egy kapu van. Ahol állok, már semmi sincs, mögöttem felégetett sík vidék, sóval beszórt föld, a múlt tere. A kapun túl a semmi, a megálmodott szűkös világ, időtlen és kötött, az elmém börtönében csak a tér bolyong … Bővebben… →

Miután lehúztam az ágyneműhuzatot, még egy ideig az ablakban álltam. A karácsonyfaizzó gömbfényei az arcomon gyúltak ki, ahogy besötétedett, odakinn mozdulatlan volt a kert. Engem keres, miközben rejtőzködöm. Keres a kert, keres a rózsákon a hó. Keres az alkony és … Bővebben… →

A megértés olyan kevés tud lenni. Hallom, ahogy dobog a testben a szíve, felettem van, mégis olyan, mintha betöltene, mintha az enyém lenne, pedig van sajátom. Hallom, ahogy dobog a szíve, és elhiszem, az a rend, aszerint kell haladni és … Bővebben… →

Bántottalak éveken át. Azzal kezdtem, hogy idegen lettél. Belőlem fordultak ki a szavak, amik megítélve téged falakat emeltek, mert képtelen voltam elfogadni a változást. Az élet rendjét. Elhittem, élesnek, soványnak és inasnak kell lenni. Legalább keménynek, erőszakosnak, futásra vagy ütésre … Bővebben… →

Láttam nőket, akiktől az elviselhetetlenségig féltem. Szépek voltak és izgatóak, a szemükben idegen, jeges fény csúszkált. Láttam férfiakat megcsúszni a jégen, láttam, milyen, amikor kifordulnak magukból az évszakok. Aztán lett megint tavasz, nyár, ősz, tél… megint tavasz, a rend szerint. … Bővebben… →

Lóbálja a dobozt a jobb kezében, a balban tartja a másikat. A kalács a bal hóna alatt, csak érzem, hogy szaporázza a lépteit, nem látom, mert én az ellenkező irányba haladok. A tej piros dobozos, az a zsírosabb fajta, olyat … Bővebben… →

Apám csak annyit mondott, a rossz is elmúlik, és utána mindig jön a jó. Ezt jegyezzük meg, nincs tanulság. Aznap tudtam ennek örülni, nem voltam már rá dühös, hogy közhelyes. Sőt. Szeretnék majd olyan egyszerű lenni, olyan békében teljes, mint … Bővebben… →

A nő fekete szemhéjtusának elvékonyodó vonalát néztem, ahogy túlfutott a szemzugon. Hirtelen állt fel, és adta át a helyét, pedig még legalább két megállón keresztül az ajtóban feszengett. Ahogy a helyére ültem, lentről hullámokban jött a forró levegő, mint a … Bővebben… →

Napokig nem láttam. Szemből a gesztenyefa osztatlan figyelme tartott, még maradt rajta pár levél, mire megérkezett hétfő délután. Sárga és zörgő törmelékkel fedte be a fa a testem, amíg az avart sepertem össze, volt közte levél, termés és mókus szőre … Bővebben… →

Ha szűkül körülötted a tér, talán te nőttél meg benne. Jusson eszedbe a női klán, ahogy biztat, egyél, nekem nőj nagyra, szentem, képzeld el apádat is, ahogy kiskanállal táplálja testedet. E csöndben viszont ne engedd túl nagyra nőni a gyomot, … Bővebben… →