-
Archívum
- 2023 május
- 2023 január
- 2022 december
- 2022 november
- 2022 október
- 2022 szeptember
- 2022 augusztus
- 2022 július
- 2022 június
- 2022 április
- 2022 március
- 2022 február
- 2022 január
- 2021 december
- 2021 október
- 2021 szeptember
- 2021 május
- 2021 március
- 2021 február
- 2021 január
- 2020 június
- 2020 május
- 2020 április
- 2020 március
- 2020 február
- 2019 december
- 2019 november
- 2019 július
- 2018 november
- 2018 október
- 2018 szeptember
- 2018 július
- 2018 június
- 2018 május
- 2018 április
- 2017 november
- 2017 június
- 2017 február
- 2017 január
- 2016 december
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 október
- 2015 szeptember
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 április
- 2015 március
- 2015 február
- 2015 január
- 2014 november
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2014 június
- 2014 május
- 2014 április
- 2014 március
- 2014 február
- 2014 január
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 március
- 2013 január
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 június
- 2012 május
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 október
- 2011 szeptember
- 2011 augusztus
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
-
Meta
2012 október hónap bejegyzései
Tavasz, Nyár, Ősz, Tél… és Tavasz
Tavasz A csónakba már hiába próbált visszamászni. Az áradás csak annyit engedett látni, egy férfi hatalmas erőkkel küzd a nő felett. Addigra megszáradtak és begöndörödtek, a háta alatt a szikla kemény volt és hideg. A vízcsobogásból a lábfejre … Bővebben…
Tél
I. Csupán forgó súly vagyok, a hátam sokára reped majd szét a kötél alatt. Mire kivésem a földből az összes betűt, jöhetnek értem az igazak. Ki is színezem az ősszel, vörös és arany lesz minden szó. Megáll a tutaj, mozdulatlan … Bővebben…
Ősz
Add meg a kabint, ahol minden hullám ellenére mozdulatlan a víz. Borostás lesz a bőr, a szálakat hiába tépkedte ki, móló és nyílt tenger között nem változik a táv. A vágyakkal volt a baj. Nem kellett volna a várost akarni. … Bővebben…
Tavasz
A csónakba már hiába próbált visszamászni. Az áradás csak annyit engedett látni, egy férfi hatalmas erőkkel küzd a nő felett. Addigra megszáradtak és begöndörödtek, a háta alatt a szikla kemény volt és hideg. A vízcsobogásból a lábfejre emlékezett. Ahogy … Bővebben…
Nyár
A városban vagyok. Eltűnt a tó a házzal. Nincs daru, nincs, aki miatt magától fölemelkedne. Mögöttem lángol az erdő, emlékszem, volt mögötte ház. Emlékszem. Tó a ház alatt. Gyilkoltam, először látom a szemem és a szám. Gyilkoltam. Az orrom … Bővebben…
Másfél óra lett a szigettől a révig, a leállósávban bevillant a gyerekkori kép is. Másra emlékeztem, tombolt a szív, az óra, akkor este egymásban tértünk nyugovóra. Kitekertem végig a folyó mellett, Szentendre szíve megszakadt, mintha ember lenne. Mintha nem bírná … Bővebben…
A tengernél lakom. Ott lassabbakat állít meg a szív, a sirályok hínárra, medúzára szállnak. Elfüggönyöztem mégis a szobát, nem akartam látni a napfelkeltét. Csak lepergett vakolat maradna a helyén, szemközt a vízen, ahogy a szemembe néz a nap. Lassú évszak … Bővebben…
Egyedül lettem, mire megjöttél. Pedig milyen korán megvetettem az ágyat. Teát is főztem, úgy képzeltem, csikorog a hó. Ablakon leskelődtek be, akárha ide vágynának. Néztem a gyerekeinket, a csont és a bőr. B5-ösből hozhattál volna még, összevethessem a térddel. Legyen … Bővebben…