2014 augusztus hónap bejegyzései

Az egyetlen, akit először érintenek, fásultan lépked a tátongó utcán. Bízik abban, éppen jókor és jó helyre ér, ásító kocsmapult felett elnyúlva józan életet remél, hogy majd az vár rá.   Az egyetlen, aki elsőként hajtja álomra fejét, vakon tátogó … Bővebben… →

Hittem, lekerekítettem az összes kavicsot. Tavak nyíltak óceánná, távolról így mesélte. Tizenhat éven át gyűjtötte, most halomban állnak. Nézi a végtelen a kiszakíthatatlan kagylótestet várva. Ami bennem az idők kezdete óta kész, egyszerre minden most születik meg. Az arcod, a … Bővebben… →

“A kertet belakták a tücskök, a rigók és a csigák, anya éjjelente nyitva hagyja az összes ajtót és ablakot. Egyszer megkérdezném, hogy kit vár ennyire, hiszen érkezők helyett csak távozók vannak, félfordulat a nap felé, kitérő mondatok.”

Elfutni a Bükk aljáig és vissza, kerékpárút, avarszag, jobbra sírok, balra kilátó, magasles, a bujkáló Hold álmos arccal kémleli a vizet, magában számol. Vajon hány tücsök éri körbe a Balatont, ha át kellene ölelni. Hangos a kert, az éjszaka, miféle … Bővebben… →

Az Ördögkatlanon P. Müller Péter beszélgetett Láng András pzsichológussal, Ács Norbert bábszínésszel és velem Janne Teller: Semmi című regényéről. Itt a regényhez készült projekt linkje: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1022

http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2014/2014_7_8.pdf “Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című könyve egyszerre posztholokauszt-regény és háromgenerációs családregény, noha főként a keretező nemzedékek sorsa (a Birkenaut megjárt Jákob és a Dunába belőtt, de onnan szerencsésen kiúszó Edit, illetve az ő nyom- dokaikon járó unokájuk élete) idéződik … Bővebben… →

http://www.litera.hu/hirek/teremtett-helyek A magyar Saramago, jutott eszembe, de tény, hogy ha Egressy Zoltán Százezer eperfa című regényét csupán az őt méltán ismertté tett Portugálhoz kötöm, félrebeszélek, és a lényeget kerülöm ki az új regénye kapcsán. Portugália és a saudade egy érzés, … Bővebben… →

A kinyíló tenger egy valaha volt átok. Ettél, jóllaktál, mást kerültek el, csónakba ültetett, várj, míg imádkozom, bízz bennem. Azt mondta, isten. A hegy a gyávák menete a szélben, mindig felfelé, embertelen, hajszolt tegnapokkal az egyre deresedő télben. De ő … Bővebben… →

Közelebb, ahol a lélek visszaszámol, és átizzadt élete után már nem kíváncsi. Nem unja, nem bánja, egyszerűen csak elejti, elfelejti. Nem mesél, és nem nézelődik. Átlát mindenen, mindenkin, a tükröt kivéve, mert abban most először nincs senki. Abban, végre bevallja, … Bővebben… →