Muskátli

Aztán megettem a két puhuló sárgabarackot, vágtam egy szelet sárgadinnyét is. Az jár napok óta a fejemben, amit nekem mondott, hogy van, akit rövid ideig szeret az ember, és hogy az nagyjából bárki lehet. Kis ideig szeretni bárkit lehet, majdnem mindenkit, így mondta. És van az, akit hosszan, egy életen át. Azt óvja, védi, és meg akarja osztani vele a fontos dolgokat és a hétköznapiakat is. Muterkát hazavinni csak csúsztatott zseb lehet. Gondosan hajtott boríték, ahogy költözni fog, már bizsereg bennem valami, holott annyi mindennel vagyok tele, hogy tökéletesen üres vagyok miatta. Balatonon főleg a fákra figyeltem, ők kezdtek kiüríteni, néztem a nyírfákat, tökéletes női bőrfelület a törzsük. Megosztani a fontosakat és a hétköznapiakat is. Utána majd egy napon véget ér az élet, addig viszont óvja és védi, mert van, akit hosszan szeret, a többiről meg minek beszélne, se nem fontos, se nem hétköznapi. Azok az idők csak telni tudnak, rövidek és alanytalanok.

Meg kellene írni azt is, amit a szerelemről tanulok, ahogy visszahúzódik, mint  a teknős a páncélba, és elpihen kicsit, onnan leskelődik. Leírhatatlan az orr dőlésszöge, és nem azért, mintha elszámoltam volna magam. Vissza-visszaböffen a barack és a dinnye íze, két lámpa ég a lakásban, az egyik alatt az orr alszik, a másik mögöttem világít, gyűrt papír. Este lemostam a szemfestéket, megint óvatlan voltam, belekerült a szemembe, sokáig zárva kellett tartani, és még úgy is szúrta, csípte a festék. Pedig fontosat láttam: láttam döntéseket és láttam azt is, hogy nincs ígéret és nincs számonkérés, minden, ami vagyok, most születik meg, abban a bolond tudatban, hogy van, mióta a világ világ. Nézem az arcot, ahogy alszik, nézem a sebhelyeket, most így döntöttem. Nagymama érezhetett így, ahogy meggyújtotta azt a szivart, hogy Nagypapát láthassa kicsit. Vajon melyik az, amit nem felejtek majd el mindebből?

Kopog a billentyűzet, Mamára gondolok, rossz gyereke vagyok talán. Napok óta ott kellene lennem, ágy szélén ülni, fogni a kezét, de képtelen vagyok, mindebből csak a megkönnyebbülés és a bűntudat marad. Megyek a piacra, nézem a málnát, Mama kedvence, de talán csak Nagyapa miatt. És akkor arról beszélek, látod, ma végre érzem, hogy micsoda öröm a várakozás, hogyha majd az isten teremt, ha megengedjük magunknak, és teremtünk, én azt olyan nagyon tudom várni. A kisjézus kutyafasza, József nem tud semmit, és Mária sem, semmit, olyan ez inkább, mint a keresztfa, térdre kényszerít majd, tudom, de nincs az az isten, hogy segítsenek.

A telken három fa van, most persze nem emlékszem, azt tudom, van, amelyik halott, és csak a borostyán tartja, látod, kiszívja belőle, és mégis élteti, és van a másik kettőt, akik közül az egyik mintha páros lenne, erős szélben úgy dűlöngél. A teraszról leskelődök, tudod, olyan furcsán el tudok itt csendesedni, mintha gyerekkoromban, orgonabokor mögé bújva hallgatnám Nagymamát, ahogy Már megint ez a büdös szivar, ez fog a sírba vinni. A tonett háttal, Nagypapa mellkasa a támlának, én meg azon gondolkozom, vajon milyen ember az, aki rendetlenül ül a széken, és a fejével himbálózik, milyen ember, akinek a szívét húzza le a föld, és azt kell támasztani, de nem görnyed, kiássa bottal a földön heverő újságból a híreket, legalábbis mindenki ezt hiszi a családban, de én tudom, mert az orgona nem hazudik, Nagypapa egy sort se olvasott, Nagypapa Nagymamát leste a székről, ahogy dühösen elcsattog, mert Ezt látja a gyerek, és ez fog a sírba vinni, és Nagymama már rég sehol, de Nagypapa csak mered, tartja a támla a szívét, a háta görnyed, de mintha az arca is, ahogy nézi a port, az egyre apróbb szemeket, amik csillognak, Nagymama úgy kavarta föl.

Évtizedekkel korábban sem állt föl, amikor a kocsmába lélekszakadva szaladt utána Fülöp bácsi, és kajabált, János bátyám, hagyja már abba, mindjárt szül a feleséged, mire ő meg se rezzent, Nem látod, partyba vagyok? Majd amikor elnyerte a kocsmáros összes apróját, visszafordította a széket, mert rendnek kell lenni, lehörpintette a fröccsöt, megtörülte a jobb kézfejével a bajuszát, így képzelem, akkoriban bajusza is volt, és kikacsintott az orgonabokorra, mielőtt Nagymamához, a házba lépett. Ugyanúgy mered a csatakos asszonyra és a gyerekre, ugyanúgy csillogott a por Nagymama homlokán és apám lilaszutykos testén, ahogy amikor az orgona mögül láttam, az apró szemeit.

Fülöp bácsi azt mondta, tartom, a jegenyék alól kiszólt Tata is, hogy Van egy húszam, mire Tata: Fedák Sári, ez már végképp sehogy sem illett az öregek fingóversenyébe, mire a bácsi Taliga kerék, mire Tata azt mondta, nem játszik, mert síkos a pálya. Amikor Fülöp bácsi kiment a műhelybe, délben a tiszta forgács közül bújt ki, mint rendesen, legalábbis a felesége így képzelte egészen addig, míg át nem jött hozzánk a kezét tördelve, hogy Hiába kiabáltam, hordod be magad a konyhába, csak nem jön ebédelni, és a Fülöp bácsi felesége onnan sejtette, hogy baj van, Baj van, állt ott, és a kezét tördelte, nagypapa meg átballagott, lassú volt, mint Nagymama után a csillogó porszemek sosem, engem nem engedtek az eszterga alá, a kék kötény alá belesnem sem volt szabad többet, Nagypapa csak annyit mondott, Ő is elment.

A teraszon szárad a muskátli, egy hete lecsipkedtem a borsszáraz szirmokat, és Nagypapa jutott eszembe, hogy késő nyáron a körtét késsel szeletelte, és hogy Mama miatta szereti a málnát, pedig Nagypapa a tonettszéken ült, és potyogott a könnye, akkor életemben először megijedtem tőle, hogy már sosem látom Nagypapát, ahogy Mamát sem, ha holnap elémegyek a kórházba, lehet bármilyen korai az indulás és gyors a vonat, a gyerekekre vajon csak kővé dermedve tudnak-e válaszolni a szülők, és a nagyszülők le tudják-e róni ezeket a bűnöket, és láttam megint Nagypapát a tonetten, a muskátli előtt, De miért sírsz, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se leszek többet gyerek, De a muskátli büdös, nem, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se sose, és erre csak annyit mond, artikulál, Figyelj, potyog a könnye, partyba vagyok, lenyeli, Minden virág gyönyörű, érted, minden virág az.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s