2011 május hónap bejegyzései

Mondhatta volna később, hogy az ilyen lehűlésekkel vigyázni kell. Mert a májusi eső megint hideg volt, a kertben méteres kilengésekkel csavarta a jegenyefákat, felettük pedig égő rózsaszín lett az ég. Azon gondolkoztam, ha megint be kell gyújtani, az egy újabb … Bővebben… →

Amikor Sofi Oksanen megérkezik, azt nem lehet eltéveszteni. Eldönthetetlen, igéző vagy markáns, de az ember nem bírja levenni róla a szemét. Tízcentis vörös bársonycipőben billeg, mint valami furcsa madár, aprócska és színes, a szigorúan szabott fekete ruhából csak a térde … Bővebben… →

Csobánka Zsuzsa: Bábel Megszólíthatatlan vagy, ne ints, vissza se kérdezz. Hajlékaim olyan emberiek, tele vérrel, mocsokkal is talán, nem vagyok méltó. De ha vagy, és én elhiszem, hogy valakihez beszélek, lenned kell, lennem nekem. Hála legalább, ha végképp elcsigáz az … Bővebben… →

“Nők a gazdaságban, kultúrában, irodalomban és otthon Három különleges nőt ültettünk egy asztalhoz, abban reménykedve, hogy megtudjuk, milyen is ma nőnek, pontosabban sikeres nőnek lenni Magyarországon. Király Júlia a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Lovas Nagy Anna író, Winkler Nóra médiaszemélyiség, … Bővebben… →

A teraszról úgy tűnt, mintha felhólyagosodott volna a fű, ahogy közelebb hajoltam, láttam, hogy csak egy átlátszó fólia. Fújt a szél, ettől lüktetni látszott, talán oldalról is, ahol a fekete macska ült. Átellenben a kartondobozokon alvónak talán nem voltak kétségei, … Bővebben… →

Harmadjára csengetett a két vénasszony, anyám a másodiknál lett ingerült. A kutyát úgy kellett visszafognom, pedig a kapuig alig 10 méter a beton, megérezhette, utálom az egészet. Fogtam a kutyát, közben úgy döntöttem, ha harmadjára is ők lesznek, elengedem a … Bővebben… →

A téboly nem a sötétség, nem is az ismeretlen fények éjszaka. A téboly esendő és ismerős, egy fel nem ébredő Éva mellett alvó emberi test. Szuszog. Szólongatja, de hiába. Ott van, de hiába, nem ébred fel, megint arra figyelmeztet, csak … Bővebben… →

Huszonnégy óra az ünnepek alatt kitágul, gumiként nyújtható rostjait csak utólag számolja fel az emlékezet. El kell felejteni a sínek kattogásait, talán elfelejthető anyám orra is, amint a peronon integet, és közben az izgalomtól lüktetnek az orrcimpái, Nem, még nem … Bővebben… →