2021 május hónap bejegyzései

Löki a hajam, löki a megálló plexiüvegét. A lábam keresztben, megemeli, és emel a tekinteten is, ez most egy a szélbe kapaszkodó műanyagszatyor, odébb papírdarab, hulló levél. Amikor Írországban éltem, ez a fajta fényesség mindennapos volt. Illetve a szél élessége, … Bővebben… →

A kőszívet még apámtól örököltem. Egy határon túli kisvárosban, a sötét hegyek árnyékában született, soha nem ismerte az apját. Nagyapámról annyit tudok, konflison utaztatta a nőket, ő volt a legszebb férfi messze a vidéken, mindaddig, míg meg nem látta a … Bővebben… →

Nedves a hátam. A Városmajori templom melletti Mária-szobor egyetlen néma intéssel enged utamra, aztán látom a fára festett jelet is, a Mária-úton haladok, ahogy évek óta. Mondja a fa, egyetlen villanás vagy. Mondja a kislány, aki mellettem karikázik az apja … Bővebben… →

Van egy magyarországi borvidék, ahova a lelkem immár tizenegy hónapja hazajár. Nem kértem, és mégis azt kaptam, amely földet bebarangolva igazán önmagam lehetek. Van benne kihívás. Ez a föld löszös. Nyáron közelhajol hozzám, meleg a lehelete. Télen megkeményedik, elfelhősödik, és … Bővebben… →

Van egy ablak, én azon keresztül nézem a világot. Az ablak mögötti kastélyban egy szörnyeteg királylány lakik, és a rettegés táplálja. Anyai átok ül rajta, és van még apai is. Mondják, a cethal gyomrában három napig volt Jónás, mire belátta, … Bővebben… →

A falig én pillanatokon belül eljutok. Valahogy úgy van ez, nincs középút, se középpont, az élet mint ingaóra jár bennem, és én elhittem, ha lehorgonyozom az aranyzsinórt, amelyre a mutatók ujja néz, megszűnök lenni. Néztem az asszonyt, végre oldalról és … Bővebben… →

Azt mondta, az üresség természete ilyen, és széttárta előttem a szárnyait. Figyeltem, hogyan vet lobot az ellenfényben, az árnyék, amivel azonosítottam, rám vetült. Megint abban a gyerekkori ablakban voltam, résnyire nyitott világon át leskelődtem, míg a szék törte a sípcsontomat. … Bővebben… →

A kilégzés és a belégzés közti fényjáték, a falakon átfutó árnyék, az üvegkerítésen felfogott test és egy-egy lakóház naplementében bronzba öntött oszlopcsarnoka. Minden egy. Te vagy a fény, ami megtörik az összesűrűsödött anyagon. Az öregember, szatyorral a kezében, ahogy inogva … Bővebben… →

Álmában egy árva kisfiú volt, aki húzta maga után a házát. Elképzeltem, lehetne az ír szigeten az a ház, mert tágas végtelenről is beszélt, egy olyan partról, ami mind közelebb jön hozzá. Ő ezt úgy mesélte, a víz elöntötte a … Bővebben… →

Lakik bennem egy szörnyeteg, ezt régóta tudom. Években mérem a korát, nagy öblös antennákat épített a háztetőre, hogy befoghassa mindazt a kételyt, ábrándot és csalódást, aminek köszönhetően árnyék vetül a szobákra a fény helyett. Pedig lehetne könnyű is a test, … Bővebben… →