2012 július hónap bejegyzései

A szárnyas ablakokra nem dől rá a por. Kitakarítottam a szívemet is, mintha attól a húsleves aranyló csöppje fényesedne. Mintha nem a naptól, hanem a lélektől közeledne egymáshoz a csontra rogyadozó bőr s a hús.   A létet körbejárja, mint … Bővebben… →

Sínek és sávok értek össze, pedig látszott, hogy lement a nap. A nyugat felőli oldalon vékony csíkban éber maradt a táj. Folyók felett hallottam zúgolódni a madarakat, de nem sértette fel egyik sem fülem. Aludj, aludj, a szívre néma burok … Bővebben… →

Himbálózott az ördögszekér az út mellett, később a gyomok virága a szúnyoghálón túl. Az arcokra a rúdon már alig emlékszem, nagy tüzek pernyéje takarta ki, mint a hó, úgy hullt.   Lobog egy férfiing, a szememben sűrűsödő kása. Nézem a … Bővebben… →

Ahogy a félelem lassan visszaszámol, kiteregetem a lombzaj belső dallamát. Újratanult árnyjátékok a falon, és csupa butaság: idén már nem látsz nyári ruhában.   A súly, amit a nyári égbolt emel fölém, acélkék, és kék színű vérrel telítődnek a véredénykék, … Bővebben… →

Amíg a gép a levegőben szállt, órákon át jártam a várost. Külső máz minden búcsúzás, akárha farostlemezről nagy darabokban válna le a festék. Nyugszik a nap, elegyenget. A gyalogló és a repülő egyszerre ér haza.   Álmomban egy kóbor kutya … Bővebben… →

A parttalan vidékről messzire kerültem. Egy világítótorony álma volt a tenger. A késő délutáni ébredésbe zajok szűrődnek, a sarkon beforduló ember hátán mintha nem lenne súly. Ruganyosan lépked, a szó kisimul, miközben talpával egyengeti az ütőereket. Nincsen sodródás, se gyűrődés, … Bővebben… →