Hóatlasz (Szép versek – 2016)

•2016. április 12. • Vélemény?

Míg kimenekíti az álmokat, a megtépázott

délutánból sarjadni kezd az éjszaka.

Megbillen az áramszedők lassú, nagy feje,

elalszanak a tűleveleken az álarcosok.

A zuhogó ég, mint húrokon,

penget rajtuk egy dallamot,

és vakító némaságba úgy merül,

mint ki először látott életében

egyszerre tegnapot és holnapot.

 

Áttűnik az élet az elkeskenyedő házakon,

a spaletta reped, pattogzik,

miközben a fény rajta olvadni kezd.

Süket hullócsillagokkal a feje felett

saját templomot épít világnak.

Harang is kondul, de hiába, belül

betapaszt mindent az égi zaj.

Csak a ringató belső csöndet hallani,

hullámtörést a szirteken.

 

Kinyit, hagyod, dobogjon benned fölfelé.

Ha merülő tengerben kő marad,

nem lehet ember, ki égig ér.

Süllyed, hogy a mélyben megálljon,

egy életbe sűrített pillanat,

körvonal nincs, se súly, se szín,

térképet kutat a hó alatt.

 

A világ az arcán elcsitul,

van, aki végtelen álmodik.

Burában lüktetnek erei,

mint kit fényébe zárva hagytak itt.

 

Elejti szárnyát az angyal,

szikrázó hóban keresi

pallosának komplementerét.

Kitakarózott tollai újra és újra

hullanak minden időben.

Végtelen a fény.

 

Nézi föntről az ács fia,

képtelenség, de benne fel az merül,

hogy nem sajnál tőle semmit sem:

a fájdalom létre szenderül.

trenderli

Forrás: Mandalay

InstaVers

•2016. április 10. • Vélemény?

Screen Shot 2016-04-10 at 14.26.27

InstaVers – Kele Dóri költészeti projektjének részese leszek, köszönet érte.

2016 júniusában jelenik meg az ehhez kapcsolódó antológia az Atheneum kiadó gondozásában.

QR-kód stb.:

Semmi? – Janne Tellerrel beszélgetek a Könyvfesztiválon

•2016. április 10. • Vélemény?

Janne Teller 2016

Varga Veronika tolmács és Janne Teller társaságában

unnamed

Az utolsó

•2016. március 22. • Vélemény?

A könyveim mindenkori festőjének kiállítása lesz. Érdemes megnézni.

 

“A Csepeli Városkép Kft. (Csepel Galéria) tisztelettel meghívja Önt Bunda János István festőművész kiállításának megnyitójára, 2016. március 31-én 18 órára.

A kiállítást megnyitja: Feledy Balázs művészeti író

A kiállítás megtekinthető 2016. április 22-ig, hétfőtől csütörtökig: 8-16 óra között, pénteken előzetes bejelentkezéssel

Cím: 1215 Budapest, Csete Balázs u. 15., Tel.: 278-0711”

forrás: csepel.hu

 

 A_hiányzó_test

Új versek az Irodalmi Jelenen

•2016. február 25. • Vélemény?

Betlehem

 

Ez lett végül a leghosszabb, legfényesebb éjszaka.
Egyre táguló csönd, a hóra lépek.
Odakint a bőröm, mint ablakra zúzmara,
a bőrödre rajzol repkényes vidéket.

Felettem billegő egek, ragadozók a kertben.
Keresem, nem találom.

Elképzelem, hogy a szád az,
rálehel, belesuttog a számba.
Minden ropog ebben a tátongó
sötétben, némaságban.
Ingerült leszek.
A hó, a csontok és a szavak
zúgva állnak meg, mint az égitestek.
És a kövek, a testedből kiforduló
zajtalan tejút, simára csiszol,
míg hazaérek rajta.
Gyalog megyek, mint a királyok.
Három nap, három éjjel.

Kerestem, nem találtam.

Ez még az az éjszaka. A jászol,
az asszony és az elcsigázott
új élet nem megváltó.
E terhet ki aggatná egy gyerekre?
Hagyom, hegedűhúr az ujjam, ringassa.
Dúdoljanak életet köré a térítők és a sarki fények.

Nem tudom, hol lakik az isten.
Lassan hajnalodik.
Lassan olvad a hó.
Vízen járunk, mintha hólében.

Az ács fia rólunk álmodik,
szépnek látja az embert.
Rakpartra rakpartot hord ki,
szájában kerek kövekkel.

Odabenn dereng a fény,
hallgatom, ahogy nézel.
Mély a csönd, mint a kövek belsejében.

 

 

 

Vakhit

 

 

 

Mondják, hagyjak rá időt, ez neki is jár.

Téged is gyászol a halottad.

Legyen az álmod, kicsi,

mit kimasszíroz majd az éjszaka,

de ne aludj, ha velem álmodsz,

hagyd a siratást másokra.

 

Sose kérte, csak hagyta,

s én hagytam, hogy hagyja.

Mint a teremtő.

A hitetlenek melyik sorban állnak?

Célt tévesztettek a kerengők.

 

A vágyakat szitálni tanulom,

feldolgozni, mint az állatok testét.

Hadd játsszanak vele gyerekek a gangon,

a rothadó húsnak később lesz szaga.

Meg ne fázz, kicsi,

hűvösek még a februári esték.

 

Ez itt a lába, az a hasa, amott a lelke,

aztán úgyis lesz, aki összegyúrja eggyé.

A kerítésen éles hangon szól át az alkony,

látom, tele hóvirággal a kert.

Reggel nyílik bennük fény.

 

Kicsi, ott nincsenek világok.

Szemedben őrzött világom

szememben őrzött világodé.

Nincs kit meglopni,

civakodni istent önmagával,

ugyan… Ki mer még?

 

Elválik, mint a házfaltól

a délutáni fény.

Mintha sosem lett volna benne otthon.

Elválik, mintha lenne különbség

bolyongó és bolyongás

negyven napja között.

Lehetne bármelyikünk a hóvirág erős feje.

 

Kicsi, madarak ébresszenek.

Hajnalban dúdolj másik dallamot.

Érkezz meg magadba úgy,

mint aki hazaköltözött,

akaszd fel, mint kabátot, téli szögre,

a feslő kárpitot húzd magadon össze,

jönnek még fagyok.

 

Nincs más, kire jobban illene nálad,

foszlik, reped, keringenek a szálak,

s a csöndben újraszövődik az éjszaka.

 

 

 

Sziklazátony

 

 

Aztán veled álmodtam, hogy visszafeküdtem.

Repültem, hosszú kerékpárutak és sztrádák fölött.

Már mezítláb tekertem, de mintha úsztam volna,

egybecsúszott a hegy és a tenger,

a horizont belém költözött.

 

Visszanézve láttam mindent.

Mint egy filmet, mi rólam szól,

vagy egy frissen vasalt, testmeleg inget,

tudtam, benne vagyok, de kívül is,

engem is a világ ezüstkanala keringet.

 

Akkor emelkedtem fel először,

és került alám az autóút és a sárga.

Míg a régi férfiak egy szoba felé tartottak,

én kiléptem a Pest felé vezető oldalsávra.

 

Rákos, állt a táblán, a cipőmet ott hagyhattam el,

éreztem, ahogy harisnyás talpam szálazódni kezd.

Ott már nem volt sem forgalom, sem járda,

hagytam, a karjaim, mint vízben

merítkezzenek meg e másvilágban.

 

Végül a hegy maradt és benne a tenger.

Oldalra súgnék, míg nézlek tengerszemekkel,

hogy álmodj magadnak reggelre több fényt,

simogasson a Nap, benned ébredjen magára holdként,

 

tárt karom befogad, mint egy ház tizenkét ablaka.

A falak között lassan elegyedik a lég.

A kint és a bent nem különbség,

csak egy kitartott légzés a szirteken.

 

Nézd a fákat, ahogy előtted állnak,

mind mozdulatlan, vigyázó strázsa.

Téged néznek, téged várnak.

Duzzadó rügyeikben te vagy a mag

sötétben bujkáló lámpaként.

 

 

 

Női minta

 

 

 

Látod a nőt. Mint az ostya,

szádban olvadna szét.

Hártyás tegnapok szakadoznak,

mikor a torkodra lép.

 

Mindenhol ő van. Nincs tárgy,

miben ne bújt volna meg.

Sarok lesz mindenből, motozva vár,

az íveket sóval szórja be.

 

Keringsz, a páncélos csönd roppan,

benned egy lámpa teste.

Szentjánosbogár koppan,

míg álmában üvegfalat festesz.

 

Az égen tartályok,

bennük lemezeket billegtet a lég.

Tudod a rendet, s tudod, a szabályok

átlátszóak, bárha ki is színezték.

 

Vaknak vesz meg, ne lásd,

hegymagas a só, süllyed bele.

Nézed, tenyereden hó a palást,

nem fázol, magad vagy isten hidege.

 

 

 

 

 

Jazzköltészeti est a Gödör Klubban

•2015. október 15. • Vélemény?

Valamikor a kétezres évek elején találkoztunk először egy miskolci kocsmában, 20 körül lehettem és lelkes, a híres Máger-szalonba tartottunk, ő akkor jött haza Amerikából. Tele volt gyűrűvel az ujja, a haja tincsesen borította be a vállát. Nem győztem nézni. Kuporgatott pénzemből vettem meg A remete többes számát. Dedikálta, boldog voltam.

Aztán jött a csepeli Kultúrfaló, ahol indiánokról mesélt, én ámulva hallgattam, a díszpolgárok türelemmel várakoztak, baleset miatt 20 percet késtem. Kint még jutott idő cigarettára. Hideg volt, akkor még sodortam.
Borítékból szedte elő a gyermekei képét, egy fotón az egész család, csupa hosszú hajú angyalarcú Kisgyukics. Ez maradt meg és a kert, rendféle dolgok.

Most közös est lesz megint, a harmadik, de a legizgalmasabb találkozásnak a piac a helyszíne, arról kéne beszélni még vagy hallgatni sokat, ott az van, ami valóban, főhajtás, tisztelet, távoli integetés a céklák fölött.

Közben szól a jazz. Mindig szólt a jazz, mint valami Jarmusch-filmben.

Én is várom a találkozást, Gábor, és örülök, kedves Ismerősök, ha velünk tartotok.gyukicsjazz_Layout 1

Transfer – 2015.10.17. 16.00 Petőfi Irodalmi Múzeum

•2015. október 13. • Vélemény?
Evés, ivás, főzés a kortárs irodalomban – felolvasás főzéssel és fényfestéssel/ PIM
Konyhafőnök: Szegő János Felolvasnak: Bajtai András, Bíró Zsófia, Klaudia Blasl (AT), Mark Crick (GB), Csobánka Zsuzsa Emese, Darvasi László, Yan Ge (CN), Horváth Viktor, Karafiáth Orsolya, Kőrösi Zoltán, Silvester Lavrík (SK), Parti Nagy Lajos, Erik Šimšík (SK), Tallér Edina, Vécsei Rita Andrea és a PIM Visegrádi Írói Rezidens Programjának résztvevői: Marie Iljašenko (CZ), Kuba Wojtaszczyk (PL), Norbert György (SK), Varró Dániel
Főző írók – Amíg a felolvasásokat hallgatjuk, a bográcsban elkészül a Hévíz gasztrorovat hármasfogatának – Cserna-Szabó András, Darida Benedek és Szálinger Balázs – ízletes meglepetése. Kifejezetten ajánljuk kortárs irodalom mellé. A bevételt a Heti betevőnek juttatjuk el.
Vetítés: Fényszórók visual