Nyílászárók

Muterkám, nem értenéd ezt az ajtódolgot. Marla csak annyit írt, Ne legyen ajtó, valóban elég hosszú kell legyen az élet, ha kell beszélhessünk is. Mert igazából ennyin múlt, jöttem az ügynökmúlttal, mintha először, pedig mindig hízelgett a megkettőzött élet. Nem volt benne lelemény, a rokonok közt, később hiába mentegetőztem, volt besúgó, és bár nincs rá bizonyíték, de ávós is. Nagyapa szeretőkre osztotta az életét, Dédapa mások életét boncolgatta. Tökélyre fejlesztette, hogyan kell megtörni a hallgatásba burkolózókat, és abban is a legjobb volt, hogy Dédnagymama gyanúját sakkban tartsa. Persze a Dédi nem volt hülye, de ha elé állt volna, számon kérve a többnapos borostát és az idegen parfőmszagokat, belátta, Nagyapám sose tanulta volna el a többsávos életet, egy mederben vájkált volna, talán boldogabban és mélyebben, mint Nagymama mellett tette, de addigra már elhitette magával, hogy az élet ilyen, férfiember lévén törvény, hogy Nagymama mellől mindig elvágyjon. Arra gondolni sem mert, hogy talán az élete elhibázott döntések sorozata, vagy ami még rosszabb, képtelen dönteni, és képtelen bevallani magának azt is, hogy Nagymama mellett van, aki jobb emberré válhatna, tehát boldogtalanná tette őt is.

És Muterka, ezzel takarózott Apám minden félrekúrás után cigarettázva, és te azt mondtad, ilyen az élet, végül csak megtöri a hallgatásba burkolózókat, a gyávákat és a férgeket is, és hálát adtál az istennek, hogy fiad született, hogy több gyereked nem fogant se Apámtól, se mástól. Az oldalági, korábban, illetve később születettekkel Apádat bünteti az élet, számon kéri, most ő tanulja meg hallgatni a nőket, és tanulja meg azt is, milyen, amikor már rég máshol lenne, másik nőben, de olyan szabad már sohasem lesz, mert mindig lesz két nő, akiben elkezdődött, majd véget ért az élet, mert minden mozdulatukkal arra figyelmeztetik, hogy van valahol egy férfi, vagy ami még rosszabb, vannak férfiak, akikre Apám férfiként büszke lenne, apaként viszont kettéroppantaná a gerincét.

Karin hisztijei és Anna némasága, szemében azzal a dühítő elvágyódással, nem volt új neked, Muterkám, felnőtt fejjel látom, az életnek van fintora, mert Apámat megkettőzte, úgy törte meg. Apám következő felesége, a lányok anyja, szülés előtt és után még hónapokig undorodott mindentől, aminek köze van a testhez, amikor kivágták belőle Karint, ő sírt fel hamarabb, Anna a császár után rendes úton érkezett, de addigra Apám már újra hozzád járt minden hétfő délután és este, aztán lezuhanyozott a régi ház régi fürdőjében, szappan nélkül, gyanúba ne keveredjen. Csak olyankor láttam meztelennek, lemosta magáról Muterka koszát, itt már hiába érvelt volna azzal, negyven felé a férfiember magától is szaglik reggelente. Ilyenkor változtak meg az öltözködési szokásai, korábban mindig először a nadrágba bújt, és utána gombolta be az inget, hétfőnként szokott át arra, hogy az alsónemű után rögtön az ingért nyúljon, és kezdje akkurátusan begombolni, mintha az életben semmi fontos és végérvényes nem lenne néhány finoman gyűrt férfiingnél, amit Muterkám nagy gonddal vasalt ki évekkel ezelőtt vasárnap esténként, míg a Híradót nézte, s míg Apám Karin anyjánál húzta fel a nadrágján a zipzárt.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s