-
Archívum
- 2023 május
- 2023 január
- 2022 december
- 2022 november
- 2022 október
- 2022 szeptember
- 2022 augusztus
- 2022 július
- 2022 június
- 2022 április
- 2022 március
- 2022 február
- 2022 január
- 2021 december
- 2021 október
- 2021 szeptember
- 2021 május
- 2021 március
- 2021 február
- 2021 január
- 2020 június
- 2020 május
- 2020 április
- 2020 március
- 2020 február
- 2019 december
- 2019 november
- 2019 július
- 2018 november
- 2018 október
- 2018 szeptember
- 2018 július
- 2018 június
- 2018 május
- 2018 április
- 2017 november
- 2017 június
- 2017 február
- 2017 január
- 2016 december
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 október
- 2015 szeptember
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 április
- 2015 március
- 2015 február
- 2015 január
- 2014 november
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2014 június
- 2014 május
- 2014 április
- 2014 március
- 2014 február
- 2014 január
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 március
- 2013 január
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 június
- 2012 május
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 október
- 2011 szeptember
- 2011 augusztus
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
-
Meta
2013 szeptember hónap bejegyzései
Joanna Maya 47-48. Nečtiny
47. Hallgattam a csöpögő csapot, mely metronómként dobolt egész éjszaka, és úgy tűnt, reggelre az ablakok is ugyanerre a ritmusra párásodtak be az emeleti szobákban. Mintha zsírral kenték volna össze az üveget. Öt napom volt még itt, amikor megtaláltam Jadran … Bővebben…
Joanna Maya 45-46. Nečtiny
45. Fekete szegély a körme mentén, és az ujjpercek rovátkái is csíkosak voltak a földtől. Két üveg bort hozott az indulás előtti éjjel. Nagy robajjal csapta be az ajtót, vártam, melyik lesz az az ablak, amelyen át majd kiszellőzik a … Bővebben…
Nečtiny, 2013. szeptember 14. Joanna Maya 44.
44. Másnap késő éjjel érkeztek a favágók. Hangosan dörömböltek az ajtón, hiába volt kulcsuk, korábban rátoltam a láncot, dühösen feszegették. Hárman voltak, de a résen keresztül csak egy vérben forgó szemet láttam. Eszembe jutott az ablak, meg az ajtó, amit … Bővebben…
Nečtiny, 2013. szeptember 10. Joanna Maya 43.
43. Azt írta, az élet pont olyan tiszta és gyönyörű, mint amilyen sötét és reménytelen. Figyeljek a pillanatra, és szívjam magamba a meleget, amennyire csak lehet. Nem tudom, a napra gondolt-e vagy képletesen értette, akkor már órák óta úton voltam, … Bővebben…
Nečtiny 2013.09.09. Joanna Maya 42.
42. Az altemplomban halomban álltak a kövek. Első este ugyan megmutatta a gondnok, de akkor még annyira féltem, hogy iszkoltam kifelé, nem akartam egy perccel sem tovább maradni ott. Az ötödik nap délutánján indultam el, miután éjszaka rákezdett az eső, … Bővebben…
Nečtiny, 2013.09.08.
41. Harmadnapra megszoktam a szemét szagát is. Minden reggel széttúrva találtam, hiába szedegettem össze az almahéjat, a koszos zsebkendőket, a konzervdobozokat. Állat járhatott erre éjszakánként, a szagot messzire fújta a szél, minden lökéssel közelebb csalogatta a házhoz, de nappal elriasztottam … Bővebben…
Nečtiny, 2013.09.07.
40. Goran langyos szeptemberi napon érkezett Nečtinybe. A kórházról mindenfelé mendemondák keringtek, hogy a Szent Teréz kápolnában csodák történnek. Goran addigra már rég nem hitt bennük, egyszerűen menedéket keresett, ahol nem érzi azt a döszagot, amit a háború ontott magából. … Bővebben…