Őrváltás (Dúll Katának és Szegő Jánosnak, esőre)

A kinyíló tenger egy valaha volt átok.
Ettél, jóllaktál, mást kerültek el,
csónakba ültetett, várj, míg imádkozom,
bízz bennem. Azt mondta, isten.
A hegy a gyávák menete a szélben,
mindig felfelé, embertelen,
hajszolt tegnapokkal az egyre deresedő télben.
De ő gyalog indul meg lefelé, a víz színén járva,
nézed, és nem hiszed, létezhet benned ilyen árva
rémület, a föld felsebez, a víztől rettegsz,
álmodban szólít meg, indulj el felé. A vízen lépkedsz.
A bárkában tolonganak a kishitű állatok,
amikor beszállsz, eláll a szél,
te viszont még mindig azt ismételgeted,
kerüljön el a jég,
ez csak eső, alattad zajló habban,
tomboló vihar, didergő angyal van,
jó lenne a vége előtt hazaérni.
Aztán hagyod mégis, hogy essen,
szakadjon rád az ég, az angyal vagy az isten,
ha már az emberhez, magadhoz gyáva vagy.
Kerüljön el a jég, ez csak eső, egyre ömlik,
te kint állsz bálán, révetegen, riadtan,
mint az angyal, billegsz,
hát akkor tanulj meg ázni, virrassz,
ez csak eső, a jég úgyis elkerül,
lásd magad előtt a száradó ruhát,
a túlparti szárnyakat.
Boldog az ellenszél, beköltözik a nyirkos szálak közé,
napba öltözik,
nézd az arcod, magad kinyíló egét.
Hogy ragyog.
10556236_527745494021002_5114817667188098338_n
(forrás: Upon the Universe)

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s