Éjjeli próbajárat

20140812_082645
Elfutni a Bükk aljáig és vissza, kerékpárút, avarszag,
jobbra sírok, balra kilátó, magasles,
a bujkáló Hold álmos arccal kémleli a vizet, magában számol.
Vajon hány tücsök éri körbe a Balatont, ha át kellene ölelni.
Hangos a kert, az éjszaka,
miféle zene ez távol s közel,
ringassa álomba, simogassa, ringassa,
mint a bolygó árnyékos arca, magaslesen törpeplanéta,
élet odafönn,odaát.

Reggelre a kert magához vonta az eget.
A rigók az orgonában rejtőztek el, az eső ébresztett,
többszólamú zene áztatta a kerti székeket, a lugast.
Kettő az eresz alatt, a másik kettő az asztalra borulva,
rájuk száradt,összefonnyadt hibiszkuszszirmokkal az ölükben.
Vajon mikor érnek össze.
Mint bólogató esőben a tanácstalanság karjai.

A tücskök álmában a szomjas valóság,
arra kelt fel, hogy halálosan fél,
nem dörgött, néma árkokat ásott az arcán az ég,
izmos karokkal kötözte össze az eső a cserepeket.
Ringatta, simogatta, ringatta,
valahol felettük kinyílt, majd záródott az ég,
terített asztal a lombok alatt, álmosan gőzölgő kenyérbél,
kételyek kékesen derengő arca és a székek hívogató öle,
mintegy tanúság arra, kezd elállni.

Hazaér végül minden tékozló, minden kerengő.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s