Lebegő tartó

Óceánjáró a nyílt tengeren.

Szemből ellenséges támadás,

kettészeli majd az ingoványos talajt alattam.

Kívülről látom, mint egy ócska filmben,

ahogy közelről mutatják a fába harapó gyors fogakat.

Mint a kés. Üres lesz végül minden mohó hasonlat.

A roppanásban egy zúgó fémóvoda sír fel,

a hullámok elcsöndesednek a héjfelület körül.

A legtöbb elnéz, látott már annyi ilyet.

Van olyan isten, amelyik nem könyörül.

Hirtelen a belső tenger, a borzasztó nagy terek,

az árboctól indul a kocsizó kameraállás.

A körfolyosóból való zuhanás már az enyém,

de ez is csak érzés, elmúlik majd egyszer.

Félelem egyedül a billenésben van,

mert utána nem jött semmi,

se szörnyek, se kések, se állatok, se víz, se só.

Hátrafelé zuhantam, nem látva a végét,

a csobbanás elkülöníthetetlen bordatáv.

Érintetlen a hátam, szilárd talaj ért.

Nem fulladhat magába egyetlen ember.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s