Krakkói elégia

A zsoltárok hangján szól Krakkó,

minden templomból kivonható a szép.

A fafaragások megremegnek a harangtól,

lombos szívemben ezernyi bányamély.

 

Kezeit kulcsolva sűrűsödik a magány,

egy üvegablak tükrözi vissza.

Pillanatokra kikristályosodó talány,

hogy a fényt elnyeli-e, amikor beissza.

 

A jövendők szemében alma arcú képek,

falra feszítik fel a jegenyék.

Gömbölyűek, s olykor a nyelv alól beszélnek,

tekintetük sóvárgó szabadesés.

 

 

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s