Mikve

A felfúvódott szeletek fölött hatalmas csövek,
a Visztula partjára egy aranyásó ült le.
A folyóban kenyér ázik, hátha több lesz,
seregélyek nézik vágyva, talán kiderülhet,

törökülésben meddig ér el árnyéka, a karja,
a kerub szárnya elég-e, hogy megtartsa.
Egy tábor hatalmas óráján mikor billen át,
hogy átforduljon a mutató jelenvalósággá.

Arbeit macht frei.
Messziről szinte nem is látszódott a szárny,
az aranyásó a kerubnak csak az alkarját fogta,
ahogy a kockaköveken hengergett a tolla.

Színes szalagok nézték két ablakkeretre fűzve,
hogyan önt ki a folyó, elfeledtetve mindent,
és viszi zúgva, szerelmes örvényben
a kenyérbeleket, amin megcsillant az isten,

a kövekben sistergő kerubtollat,
elnyelte a víz, és most egyre gyorsabb,
csöves csontokkal imamalmokat kongat,
Katmanduban két fa lombja ábrándosan bólintgat.

Aranypor csúszkál öblös edényben,
Kubától Auswitzig csak síneken éltem.
Alkarra tetovált tollakkal számol,
rám zárják a fürdőt, a gázóra számlapján látom.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s