Tavasz

A csónakba már hiába próbált visszamászni.

Az áradás csak annyit engedett látni,

egy férfi hatalmas erőkkel küzd a nő felett.

Addigra megszáradtak és begöndörödtek,

a háta alatt a szikla kemény volt és hideg.

 

A vízcsobogásból a lábfejre emlékezett.

Ahogy a férfi talpával simít végig a rüsztön.

Úgy fonja be, mintha hazudhatna még a vízről.

Tóban és emberben ne bízz,

mély, és élettelen kövekkel van tele.

 

A vonuló felhőket nézik a súlyok,

álmodni ember tud a legbolondabbakat.

Miközben fához ér a fa,

vízzel festi meg az arcokat.

Éjjelente szöknek ki, összekoccanhassanak.

 

A női cipőben laknak a kishalak.

Ez már egy másik szikla, másik torony.

A vetetlen ágyból bolygó ladik lett, mire leesett a hó.

Az álmatlan éjszakák után fejet hajtott a kő,

utána lopta csak el a szobrot, hogy legyen tanúja, ölni készül.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s