Nyár

A városban vagyok.

Eltűnt a tó a házzal.

Nincs daru, nincs,

aki miatt magától fölemelkedne.

Mögöttem lángol az erdő,

emlékszem, volt mögötte ház.

Emlékszem. Tó a ház alatt.

 

Gyilkoltam, először látom a szemem és a szám.

Gyilkoltam. Az orrom és a fogaim nagyok.

A háztetőkkel szemben nincsen madár,

amelyik rászáll, puszta képzelet.

Mint a tükörben a szemem és a szám,

az orrom, a fogaim. A harag.

 

A jóember messze elkerül.

Egyedül a szemközti oldalon tiszta a levegő.

Szabadlábon megyek végig rajta,

holott csak kiloptam a színeket a láncból,

a gyerek meg ne lássa a napot.

A legsúlyosabbat kellett, hogy legyen újra tó.

Elapadt a szem, felduzzasztja az égő lombokat.

Letapasztani végre kilincses szemem

a hideg teremben szállnak majd rá a tollak.

A halottak szíve fölösleges.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s