Tél

I.

Csupán forgó súly vagyok,

a hátam sokára reped majd szét a kötél alatt.

Mire kivésem a földből az összes betűt,

jöhetnek értem az igazak.

Ki is színezem az ősszel,

vörös és arany lesz minden szó.

Megáll a tutaj, mozdulatlan  az ablak és az ajtó.

II.

A macskából tigris lett, ahogy változott az évszak.

Már mindegy volt, beszakad-e alattam a tó.

A jég alatt a halak arca, mint néma sikló.

Nem láttamm a pikkelyeket, mert akkor érkezett a nő.

A szapora lábaknak tavaszra nem lesz nyoma, se hűlt helye.

III.

A teknőshéj alatti csönd útvesztőjében

évekkel ezelőtt tigrist kiáltottál.

Most ugyanaz a gyermek, derekán a selymes kővel,

mélyén a néma mesterrel, ugyanaz a tó.

Pedig te magad mondtad, emberben és kőben ne bízzál.

De ha te nem vagy is, miféle rémek ezek a héj alatt?

Miféle hó hullik, ami nem temeti be a halottakat?

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s