Mandala

A házak szinte behajoltak a fák fölé. Mások úgy mesélték, észrevétlenül elindult az égbolt, mintha meg akarta volna érinteni a földet. Egy idős asszony zsörtölődni kezdett, ugyan ki hallott már ilyet, mire a férje a zsinórhoz ballagott, és nagyokat sóhajtva leengedte a redőnyt. Kintről csak annyit lehetett látni, egyre-másra sötétedik minden. Néha megáll, mintha valaki ellentartana, elfáradna vagy csak elgondolkozott volna épp. Edit a ritmust figyelte, és dobolta alá a taktust, mint valami buta metronóm.

Csendesebben kellene végigmenni ezen az utcán. Láttam jobbra a kis órásműhelyt, a tetején táblával, 1911 óta. Mellette egy nagyobb ház, a márványba két dátumot is véstek, egy ’30-as évekbelit és egy felújításra utalót. Edit nagyanyámra gondoltam, vajon dupla harisnyát húzott volna-e  decemberben szerda délelőtt. A platánok alabástrom bőre gyerekkori emlék, talán a Kőszívű emberben olvastam egy nőről. Azóta beláttam, van, akinek tényleg pont ilyen a lába, s bár furamód mindig elfelejtettem a pontos jelentést, mindig akadt, akinek a fülébe sugdoshattam ezt a második pohár után. És ő elhitte. Különben a mai napig nem értem, hogy ez ugyanaz az anyag, amivel a bokámat rögzítették. Editet is mindig úgy képzeltem el, hogy ilyen lehetett a bőre: pirosas, szürkés, márványszerű. És lágy, ilyenkor ujjongtam, igen, annak a nőnek, aki Jakobot így szerette, csak lágy lehet a bőre. Máskor a kagylóhéj belső felszínével kevertem össze gyerekként. Mert az mégsem lehet, hogy valami ennyire képlékeny legyen, mint Edit nagyanyám hínárok közé sodródott teste. Ugyanezt a márványos fehéret kerestem minden télen a hóban, és később azokban a decemberekben is, amikor száraz maradt az évszak.

Szeretem a nedves aszfaltot. Ahogy este van, és a lámpákat ugyanazon a vékony madzagon himbálja a szél, arra gondolok, talán mégis lehet az időn kívül élni. Egy mély folyamban, így képzelem, és abban a folyóban összeérnek és keverednek a sirályok tollai és a letépett bőrdarabok a körmöm széléről. A víz alatt újra látok. Anyám hasából kár lenne kibújni, de egyáltalán nem mások a fények, éppen olyan halvány, borongós minden. Csukott szemmel merülök alá majd évekkel később, és újabb jó pár év telik el, mire ki merem majd nyitni a szemem önszántamból. Addigra Edit sehol sincs, és ott van mindenhol persze. Látom a macska testében, ahogy lustán nyújtózkodik a kertben, a fák lombzajában is hallani vélem. Edit messzire ér. Azt mondja, megint félreértem. Azt akarja, kételkedjek mindenben, amit látok, hallok, érzek. Mondom, jó, de akkor kívül kerülök mindenen, és nem lesz fülem, orrom, szemem, szám, és te sem leszel Edit. Ekkor élesedik az arca a víz alatt, a hínárok mind elhajolnak, mutatják a testét. Gyönyörű ez a nő. Szőkének képzelem, de a haja az aljnövényzettel mégis összekeveredik, színtelen, mosolyog, egy szót sem szól. Ebben a folyamban nincsen senki. Hallom a halászokat a víz felett, tompák és lüktetnek a hangok, az egyik hangosabb, valamit magyaráz. Ők azok, akik alatt sosem hűl ki az ágy. Ezt sem értem. Aztán hetente kijárok a víz alá, és akkor előkerül újra minden alkalommal. Otthon valaki mindig alszik. Éjjel a gyerek, délelőtt az apja, délután az anyja, éjfélig pedig a nagyobbik lány. Azt már nem akarom hallani, hogy ez hogyan lehet, hogy miféle élet hagyja, hogy valahol ne hűljön ki az ágy. A saját lepedőm jut eszembe, amit a talpammal dörzsöltem éjről éjre, hogy melegebb legyen. Felesleges idő, kihagyott a metronóm. És egy család, amely átalussza a saját életét.

Jó lenne, ha meg lehetne szólítani, Edit. Most már vöröses a szemem, de nem lettem okosabb semmivel. Az utcán egyre kevesebben járnak, az is siet mind, mintha félnivalója lenne. A házak csukott szemekkel védik az öregeket és a páfrányt. Alig szűrődik ki meleg, sárga fény. Nézem az embereket, milyen hosszú az emberi kéz és fej innen lentről. Az égbolt szinte bokáig ér, kíváncsi vagyok, mi fog történni, ha kifordul magából, és a visszáját mutatja. A színe, tudom, fehér.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s