Dalok

Apálydal

Messzire vonszolja önmagát,
távol a parttól a tenger.
Hazudd az eget, az éjszakát,
himbáld a szívben az embert.

Esős az évszak, színtelen,
a pad alatt próbáltam csalni.
Átlátszó éjjelek hirtelen
gyűlnek körém sokasodni.

Messzi az isten és parttalan.
Álmodd, hogy tudsz hazudni.
Reggelig csalogat gondtalan,
tollas a bőröd, a zokni.

Esős az évszak, délibáb.
Páncélos légy, mint a teknős.
Nyitott gerincre vaksin vág,
kitakart szíved hímnős .

Dagálydal

Kitakart szívem a matracon,
elgémberedett kamra, pitvar.
Sebhelyes tükröm, a kék plafon
megtöri a fényt, mit a nap tart.

Átutazóban az isten is,
lába nyoma mindig víztér.
Hólyagos ujjaim képzeli,
holddal a naphoz, vízér.

Megmosom lábait addigra.
Nézi körülöttem a bánat.
Áthurcolt könyvekből halikra
hullik az ágyra, a sásra.

Öblögesd, víz, az ereket,
kopoltyút növeszt a szívcsúcs.
Reped a burok, pikkelyes,
a lapocka tövisén átnyúl.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s