Balkon

Több, mint egy hónapja esik. A férfi alsógatyában nézett ki az ablakon, jobb kezével eltartotta a függönyt, ami épp csak arra volt jó, hogy kiemelje a testek sziluettjeit, Esik, mondta ki hangosan újra, pedig egyértelmű volt, az ágyon heverő felesége ugyanúgy hallotta, mint hetek óta majd’ minden éjjel. Az eső háttérzene lett, hangulatfestő az anyák napjához és a gimnazisták ballagásához, a vaskos rózsafejeket lehúzta a víz, mire hazaérkeztek velük, a szalagok felkunkorodtak, mintha hajból volnának. A természet ellen való dolog ez, hogy akiknek alulról kellene magukba szívniuk, azok most fejtől duzzadnak, vízfejűek, ezt mondanák rájuk néhány kilométerrel kijjebb, a városon túl, ahol az útszéli lányok áznak el minden éjszaka, csahosak, a hajukat hiába mossák, minden reggelre bebüdösödik, a fák lombja alig fogja fel a vizet, az isten ilyenkor merre néz, ezt gondolja az asszony, miközben a tévét nézi, a kapus nem is lát már, az eső lemosta az izzadsgcseppeket, csípi a szemét, lassan a szeméből csorog a só, dühében sírhat, úgyse különbözik most a két nedv, hogy védhetne ki bármit.

A férfi elereszti a függönyt, visszahullik, mintha mindegy lenne, pedig most, hogy ennyire esik, nem az, és rákezd még jobban, a csatornából dézsa lesz, ömlik, önti az isten, valami elterelhette a figyelmét, azért nem figyel ránk. Nincs sehol isten, erre gondolnak a Fóti úton a kurvák, egy ázott verébnek én se fizetnék, hogy szopjon ki végre, és közben markolásszam a göndörödő tincseket. Otthon az asszony mindig fáradt, nem érti, mit akarok, vagy ha már nagyon muszáj, kiköpi mellém a lepedőre. Inkább súrolok, gondolja, és a drogériákban több fajtát is vesz a folttisztítóból, utána a szájöblítők felé gurul, a gyomra diónyi, és átkozza az eget, hogy a férfiállatba ennyi geci szorult, hiába öblöget utána, még napokig érzi az ízt. Ocsmány, az asszonyállat ezt gondolja, mert Mégiscsak a természet ellen való dolog ez, istentelen, hogy a valaha választott férfitől undorodik, hogy úgy él le vele egy életet, hogy undorodik a testtől, a sajátjától és a férfiétól is.

Egyszer megleslek, miközben az ágyra guggolva súrolsz, a férj meg is kívánja a ritmikus mozgást, miközben egyszer lesz, és ő lesi, aztán elszégyelli magát, de talán jobb szó ide a szomorúság, mert arra, amit érez, kevés a nyelv, hogy ott ez a valaha gyönyörű asszony, Én meg hogy lehettem ilyen vak, hogy hagytam magam megrészegíteni, hogy hagytam magam hozzáforrni egy jégcsaphoz, aki inkább vágná ki a csiklóját,  minthogy egyszer az életben belenyalhassak. A nő dörzsöl, az évek során kicincálja, megadja magát az anyag, Jelt akarsz, kérdezi bambán a vászon, a nő csak hallgat, és mozog, jeleket rajzol a matracba, aztán meglátja, most a folt körül lett mindenhol koszosfehér, és újra tunkol az ultrás dobozból, 5 év múlva újra nyom a tubusból, 10 év múlva már csak spriccelnie kell oda, ahol különben minden hófehér és tiszta volt, de elkoszolta az évek során. A férj ilyenkor andalog ki, először csak az ajtófélfáig, megtántorodik, megtámaszkodik, Istenem, csak most ne essek össze, milyen esendő az élet, míg a mozgásban halál van odabenn, itt kinn is halál van, pedig mozdulatlan vagyok. A természet ellen való dolog ez, Isten, ilyenkor merre nézel, hogy nem sül ki, de nem fejezi be, mert már rázza a zokogás.

A balkonról nézem, ahogy a férfi mormol valamit, és a függönyt libbenti, a cigi nehezen gyullad, szél is jár. Mamára gondolok és Apa, rád, az írást nemrég olvastam el, tőletek tanultam, vérségben megszűnik az illem és a jólneveltség, nektek a dédszülők szerelmes levelei jutottak a hagyatékból, nekem most ez, lassan kint vagytok a világból mindketten, a gépek sípolása különös törvény, jogot ad, és szívom a füstöt, miközben az első sorokra még emlékszem, Milyen esendő a nyelv, hogy pontos legyek és méltó hozzád, két ember, aki a szavaknak és a jelentéseknek élt, így egymásnak, mióta Mama felpattant, hogy neki mennie kell, legendárium, hogy Hívok majd taxit, hazaviszlek, nyugodj meg, a füst jól esik, de felénél elnyomom, vizet eresztek rá, ahogy ők szokták, és sörösdobozba ejtem a csikket, A homlokod nem túl magas, jobbra olyan mélyedés van benne, mint az enyémben, túlnyomott pattanás helye, mély rés a pórusok között, a szemöldök a szemhéjjal párhuzamos, ahogy alszol, lefelé konyul, mint a szomorú bohócnak, Mama látja Apát, ő a szomorú bohóc, most ő, máskor Mama Harlekin.

A szempillák aprók, az orrod turcsinak nevezted, keveredik benne anyám és apám, én inkább az utóbbi férfias ívét látom benne, a bal arcon a sebhely, amire nem kérdezek rá, honnan való, magamban bárányhimlőnek neveztem, de akár valódi sebhely is lehetne. A húsos ajkak zárva vannak, amit el akarsz mondani, csak azt oszd meg, ami rám tartozik, az legyen közös ügyünk, de ezt megcáfolom, mert talán még mindig nem jól szeretlek, még mindig túlságosan is, mint az emberek szokták egymást, akiket szeretniük kell, mert nincsenek kérdő mondatok ebben a nyelvben. Mama hite megdöbbent, sosem láttam imádkozni, talán csak mikor elbambult, mikor apán felejtette a szemét, olyankor tudtam, most csönd van, most valami történik, mint mikor Mama Apa hátára evickélt, mintha partra úszott volna ki, csapzott volt a tekintete, a bal arcára húzta magát. Alatta Apa háta, egyszerre lélegzenek, teknős és páncél. Ha lennének emberi szavak, elmondanám, mit érzek, amikor bal karommal magam alatt a hátadra fekszem, fuldokló érhet így partot, hogy ott és abba végérvényesen belesüppedjen a teste, felvegye a homok a lankákat, az alakzat üresség, és az üresség alakzat, látod, most értem meg ezt az imát is, hogyha nincs homok, nincs, ami a test formáját mutassa, ha nincs test, a homok formátlan marad. És csak annyi történik, hogy lélegzünk, a széles íveken emelkedik egy másik lanka, idővel érezni vélem, hogy süppedek, elold az érzékelés, csak a finom mozgást érzékelem, mintha homokot szórna a délutáni hőségben a szél, a parton pedig derengés fut át, könnyed moraj. Mire a végére érek, az eső is eláll, hajnalodik, belealudhattam. A kislámpa ég, annak fényében nézem a szobát, és idézem fel a mozdulataikat. Pisilni kell, a fürdőben villanyt sem kapcsolok, hangosan zubog a lé, most már minek feküdnék vissza.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s