Ebben a szívben egy tűlevél lakik. A tűlevélben egy megálmodott erdő. Az erdőben északi népek hideg levegőt hasítanak ketté, ahogy haladnak benne előre, önmaguk felé.
Fjordok és csipkés égbolt szitálja a szívre a régi világot. Már nem lesz semmi olyan, mint volt valaha. Álmomban tobozokkal játszom, és olyan férfi ölel, aki biztos kézzel tartja a kormányrudat.
A tűlevélben lakik egy szív is. Szívben szív, mondod, és tudod, az egy orosz játékbaba. Gyermekként egyesével nyitottad ki őket, hangosan nyikorgó fákat lehelt be a fény, ahogy a térbe léptek, végtelenbe nyíló párhuzamosak.
Hárman egyben, test, lélek és szellem, festett héjak alatt légüres tér, álmok álmodói. Egy repülőgép most száll fel Göteborg felé. Hagymát pucolsz így, ahogy az engedi el a súlyokat.
Dobog a hó, pedig csöndes szokott lenni. Hó alatt magba vájt utak vezetnek önmagad felé. Közben nagy pelyhekben szitál, zuhog a szív.
Ha elhallgatod kicsit, végül megszólít a léted. Álmodból ébredsz fel a létezésre.
Kép: Lisa Aisato
Csobánka Zsuzsa Emese 