A néma hattyú

IMG_0575Ahova tartasz, nincsenek veled.
Addig kísérnek, míg a fénybe emeled a fejed,
amíg a hajnali bálterem tó alá kerül.
A mélyben aranykancsóból ömlő vizek mosdatnak,
hogy lásd, nincs különbség az anyagban,
ahogy az idő körbejár, csak a forma változik.
Végül mindent belepnek a szárnyas állatok.
A felszínen a szárcsák és a fekete hattyú,
szárnysuhogásuk lelkedben egy-egy hullám.
Az alvó vadkacsák tollai a hátamon gyűlnek össze.
Fodrozódó vízgyűrűk a peremnél,
felpüffedt tegnapokat vet partra a víz.
Indulok. Mögöttem az iszapba visszabúvó napfény,
elnyeli a kimondhatatlan mondattöredékeket.
A tó közepén a sásban, bozótban bujkáló halak
úgy döntenek, hogy többet nem emlékeznek.
Ha elhagyod, vissza maga tér hozzád.
Ácsorogni fog az éjszaka,
zavarában egy hangja sincs hozzád,
pedig hónapokon át készül,
a szavakat kavicsként csiszolva.
Kilép, mint kapualjból magas férfi,
zsebében kövek, néma kulcsok.
A kézmelegben elkenődött tinta
a falak árnyékában ragyogó bója egy képeslapon.
Addigra elfelejted, honnan indultál, és miért,
annyi hínárba akadt bele a lábad.
Nézed a néma hattyúpárt felfelé szállni,
nem érted, miféle idegen tájakra vágynak.
Hagyd a megismerést, hagyd a feltámadást másnak.
Ne bogozz ki csomókat, felesleges.
Nézd a padról, miképp fürdik a vízen a fény,
légy te a nap, aki megemeli arcát a világnak.

IMG_0593

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s