Ariadné – vers a Zempléni Múzsában

Órák óta a gyaloglás,

a Nyugati óráján megállt az idő.

Próbáltam a szemeddel nézni,

de ezt én is szépnek látom,

nézőponttól függetlenül.

 

Szemben a hízó Hold,

mögöttem a rakpart összes éjjeli sirálya.

Az üvegmozaik egy-egy darabja

tört fényed rozsdás glóriája.

 

Lábaid nyomából minek iszik a róka,

ha messze vagy.

Görgő fonálfejre kötve a csuklóm,

hosszában karistolja össze az alkaromat.

Hát hagyd a szálakat, kérlek,

és áztasd ki a bőrödből az illatomat.

 

Add vissza, hogy visszaadhassam a tiédet –

a forró fény a házakból ömlik az utcafrontra.

Ne bolyongjon benned az álmos körút hiába,

e gombolyagban rovott

belső köröd tükörben

mozdulatlan vonat kálváriája.

 

Ha végre mindezt elfogadom,

és nem várok semmit,

se választ, se szőttest, se haladó időt,

majd akkor elmondhatod magadról,

hogy megtanítottál szeretni egy nőt.

 

Többet itt az égre nézve,

sóvárgó keréktől nem lehet kívánni.

Labirintus felett hűvös ég a hátad.

Nézi, nézi az Isten, tanácstalan,

melyik ablakot kellene kitárni.

 

http://zemplenimuzsa.hu/honlap/csobanka-zsuzsa-emese-ariadne/

És hadd gratuláljak, Klein Dávid és a Manaszlu találkozásához. Hála istennek hazatért.

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s