galadali

A kút, ahogy a Hold
roppanásig feszíti széjjel,
bolygókra bomló arc,
körözvén bennem éjjel.

A nyugtalanság emberi
félhomálya
imára kulcsolt kéz felett
a lehelet glóriája.

A tanult folyamok kitakart,
gőgös számlapjai
névtelenségbe burkolt
eszmélet gyöngéd holnapjai.

A zuhanás, ahogy
nem láttam soha,
női hátból ácsolt
templom oszlopcsarnoka.

És a csönd, mely néma birtok
a hajnali tejútra lépve,
gőzölgő csóváit szálazza szét
az emlékezésnek.

dali

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s