Átlátszó ég

535665_991073c533324742b183137a0c53a443_large
(Caras Ionut)

Úsztunk.
Mondtad, kövesselek,
megmutatnád a tárgyaid.
Hagytam, szárítsa fel a nap,
a dolgok sűrűsége
térben könnyebben változik.

Ha számosan vannak,
nincs helye az egynek.
Sután bólintottam, hogy értem,
a test közben emelkedni kezdett,
mint a pihés hátú éjszaka.

Szép voltál, hiszen álom,
kihűlt vízben ázó filter.
Lehettem volna én is
szétszálazódva
a formanélküliségben.

Te megkönnyebbültél,
a víz hátán fekve ringtál.
Kötélből font létraként engem
a szél két földrész között himbált.
Valaki zörgetett.

Az ásító vízjelekre fogtam,
hogy a part beláthatatlan messze.
Árnyékra árnyék vetül,
a csönd festett madara verdes.
A bójád hallgatom.

Kileng, szitál,
minden magában merítkezik meg.
Mély az árok, morajló egek
érintik egymást, mint visszhangzó
belső tér átszűrődő dallamot.

Várj. A billenő falakra nem festek
több égitestet. Hajnalban lázas darvakat
álmodtam a korlát fölé. Most röppennek fel.
Ha ébredsz, el ne vakítson a fény,
ezer daru őrzi szemed világát, hogy találj haza.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s