Fénytörés

11393015_822528344461623_9095161623987223771_oKétszer találkoztunk össze.
A buszon, forgatásra tartottál
súlyos bőröndöddel,
aztán egy pláza üvegháza alatt.

Onnan tovább nem kísértelek.
Földi törvény: ritkulásban
a valóságosnál magasabban
látjuk az égitesteket.

Mind a kétszer álltunk bután –
mint tétova sugarak, így talán szebb,
mert szép volt a tanácstalanság is,
a toporgás, mint a filmeken.

Menj már. Jó, de előbb menj te.

Körülöttünk mindenki haladt, áradt,
a zajló emberfolyóban nem volt
senkinek sem arca, a prizmára mutattál,
a tárgyak törése is látszólagos csak.

Középen áll a mozdulatlan idő,
és az áradókat cseppenként
a pillanatban ő tartja vissza,
mint mi a pázsitos lélegzetet.

Ellenkező irányba indultunk el.
A felszálló légáramban reszkettek a tárgyak.
Közeghatáron ez csak része a hullámnak,
nevettél, nevettem. Egyszerre néztünk vissza.

(Caras Ionut képe)

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s