A víz dala

Ott bujkálok a kövek között, várlak.
A villanó kirakatüveg vagyok,
mintha valaki mozdulna feléd,
aztán a Duna selymes felületén
az arcodon tükröződve káprázat.

Ahogy ébred a Nap, a város,
a kerület ablakréseiből szálló por.
Néz utánad minden, épp elsuhansz.
Megállsz. Rögzítesz.
A pillanat ziháló lélegzetvételed.

Álomittas formákból épít világokat,
és míg mint jogar,
ereszkedik a teremtő képzelet,
a túlpartra most ér át a fény –
minden vilángol.

Suhanj beljebb a város szívébe,
a Víziváros ringó ölében nyugalom vár.
Pihenj meg benne, onnan indulj új utakra,
mint akit várnak haza, bárhonnan is érkezzél.

Tudd. Minden hajnalban érted nő a fa.
A te hátadért harangoznak,
hogy bírja el a rád szabott kereszted, a hidat.
Még ha könnyebb nem is lesz, hiába annyi pillér.

20150621_144405

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s