Saul éjszakái – hommage á N.J.L.

20150703_175912

Ferdefények és zsinagógák,

a péntek délutánban annyi van belőled.

A hátam hűlt helye falakra nyomott minta,

onnan néztelek, bárcsak ne lenne bolyongás az ember.

 

 

Belőled fa lett. Az ablakrácsokon túl

karcsú törzsből elágazás, dús keblű lombok.

Mélyben lélegző gyökereid nem látom,

eltakarja a párkány, homlokon a gondok.

 

 

Derékból kellene kihajolni hozzád,

aztán puszta kézzel marni fel a földet.

Hagyni, köröm alá szorulj be, fekete legyél,

kiégett kép, elszenesedő hús és kátrány illata.

 

 

Vakuljak meg, tekerjél gyolcsba.

Ahogy a fa törzsét némán simítja végig a fény.

Míg én az üvegfalon át próbállak megérinteni,

mondd, hogy nem elviselhetetlen a szépség.

 

 

Jiszkadal vejiszkadas sömé rabo.

Hallgass, ringat a lomb, ringat az ég.

Hallgass, lassan körbeérsz a földdel.

Jiszkadal vejiszkadas sömé rabo,

Hallgass, a hiány csak emberi minta,

ép ésszel fel nem érhető, meg ne roppanj, ember,

mert aki benn van,

Jiszkadal vejiszkadas sömé rabo,

nyalábok hordják-viszik.

Mert akit nézel,

Jiszkadal vejiszkadas sömé rabo,

tekintetedből iszik,

és úgy áhítja a világot, amit teremtettél,

hogy lassan megtanulja érinteni is hiába.

 

 

Szavakra kötöm a villanásokat,

ezüstre nyírom szőreim,

jiszkadal vejiszkadas sömé rabo,

se haj, se szemérem, nincs, se tincs,

se konty, se kőbe vésett törvényeid,

meztelen állok előtted.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s