Hogyan tanítsunk irodalmat a középiskolában?

http://konyves.blog.hu/2015/01/17/hogyan_tanitsunk_irodalmat_kozepiskolaban

Hét éve tanítok, és keresem a megoldást az irodalomtanítás folyton felmerülő problémáira. A kérdés mindig az, hogyan lehet érdekessé, értékessé tenni a magyarórán töltött közös időt. Én megfordítottam ugyanezt, és elkezdtem arra figyelni, én miben vagyok jó, mikor érzem magam biztonságban, mikor és mi miatt tudok őszinte lenni, oldott. Ugyanis ezekben a helyzetekben az osztály tagjai is hasonlóan reagáltak.

A drámapedagógia játékai, a közös nevetés rámutatott, hogy a közös cselekvések, a felszabadult játék biztos fogódzó. Ehhez kapcsolódik a rugalmasság, vagyis annak belátása, hogy mindig az adott pillanatra kell reagálnom tanárként, természetesen szem előtt tartva a tanmenetet, a feladatomat, de bebizonyosodott, hogy egy-egy átbeszélt óra után sokkal hatékonyabban tudtunk haladni, és a személyes kapcsolatokon is sokat alakított a döntésem, a diákok iránti nyitottságom. Biztos alap volt az is, hogy a számomra oly fontos kortárs irodalmat elemi részévé kell tennem a mindennapoknak, mára viszont árnyaltabban fogalmaznék. A kortársiasság lett számomra a vezérelv, a mindenkori jelen-lét.

Hittem abban, a kortárs irodalom kedvezően befolyásolja a diákok olvasási szokásait és az irodalomhoz való viszonyát. Ez azt jelenti, hogy többet olvasnak, értőbben olvasnak, emiatt szövegelemző készségeik is fejlődnek, és az irodalmat nem poros, unalmas, értéktelen tárgyként gondolják el, hanem felfedezik benne önmagukat, vállalják annak értékközvetítő szerepét. Gyakorlatban a kötelező szövegek mellé igyekeztem minél több, párhuzamba állítható vagy épp ellenpontozó szöveget vinni, és sokszor a kortárs szöveg felől indultam el.

A tanulság az lett, hogy szélsőségesen jelen kell lennem órán, és a lehetőségekhez mérten folyton törekednem kell arra, hogy az adott pillanat (az abban lévő diák, tanár, napszak, időjárás) és a külső célok – például a szövegértés, verselemzés képességének fejlesztése, a sikeres érettségi – a legszervesebben tudjanak egymáshoz kapcsolódni. A kapcsolódás lehetne egy fontos fogalom, ha a kortárs és klasszikus viszonyáról kezdünk beszélni. A célok mellett a módszereknek is közös üggyé kell válniuk, tanárként feladatomnak érzem, hogy meg-megújuló készletből kínáljak választási lehetőségeket az adott tananyaghoz a diákok számára.

Elfogadni és gondolkodni, kérdezni és meghallgatni, szabadon dönteni és felelősséget vállalni – és elsősorban a diáknak bizalmat szavazni, ezek azok az elvek, melyek nélkül az új diákgenerációt irodalomra, az olvasásra, kortárstól és klasszikustól függetlenül, nem lehet nevelni.

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s