Irtás

Magritte.-The-Lovers-469x349

Ceruzacsonkokkal gyújtja fel az erdőt.
Mint a pernye száll az égett hús,
nem látom, milyen a színe, ágaként
töröm össze minden álmát, a kéztő csontjait.
A farkasok némák, a farkasok vakok.
Míg a talpammal lapogatom a tüzet,
előre nyújtják mellső lábaik.
Kitárt karok nem voltak még soha üresebbek.
Miért hagyta.

Az irtáson két homlok villan, fényben úszó duplaholdak,
a másik tekintetében lett igévé a test.
A vak nem él, tekintetemben korhad.
Miért hagyta felkelni a napot.

Eloldozom a szív csóvás nyelveit,
az emberi beszéd és a test repkénye pontatlan rá,
mint egy zsinagóga bután mart köve,
félrebeszél. Intése távolodás.
És mégis, hajnalban az átmenet nélküli fény,
a szerelem, a fogatlan vakok szájában az ínynek ütődik,
nincs mit átvinni a kápolnán. Vakító gépezet.
Se túlpart, se látvány, se állatok.
Csak a torkomban lüktető száraz homok,
a kifacsarodott inak, a mozdulatlan szemüreg.
A tükröket az erdőben hagytam. Mennyi gyerek.
És nem tudok semmi vigasztalót.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=VibqEWACdRo

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s