Pécs, erotika (újabb részletek a készülő regényből)

2013-12-31 07.46.14

“Az ódon épület a háború előtt az egyházé volt. A felszentelt, omladozó szobortestek pedig arra emlékeztettek, hogy a földi életben semmi méltóság nincsen, ha elfordul és közömbössé válik a Teremtő. Előző éjjel épp kijött egy csapat óévet búcsúztató fiatal, vezetőm, Ashotan hirtelen fordult vissza, és kérte meg őket, hadd menjünk be egy pillanatra. Siessenek, mert ez zárt udvar, szólt a fiú ridegen vissza. Hátulról ugyan derengett némi fény a szomszédos házak és az utca felől, de az éjfeketében csak a szobrok sziluettjét láttam. Hiába a felszentelés, hiába az éjszakánként keresztet vető asszony, úgy morzsolódtak hónapról hónapra a téli hidegben, mint Goldenmann Ábel szíve, amikor kettétörni készült.”

“Lujza valami anyagdarabot szorongatott, az első időkben ugyanis hosszú faágra kötözve törölgette át a szobrokat, mintha Krisztus homlokának izzadtságát és a vért, a lázat és a halált kellett volna felitatnia. De nem érte fel a tizenkét apostolt, akárhogy nyújtózkodott. Akkor döntött úgy kétségbeesésében, hogy egészen egyszerűen hányni fogja rájuk a keresztet. Zidina, merre jársz éjjelente, szólította meg egyik éjjel János apostol, és Lujza a rémülettől nem tudott mást, mint az arca elé kapta a kezét, behunyta jó szorosan mindkét szemét, és németül kezdte hívogatni a szenteket. A sváb család észrevétlenül váltott nyelvet, akár egy mondaton belül cserélte a magyar és a német szavakat, de ha a férfiak káromkodtak vagy megijedtek a nők, mint most Goldenmann Lujza, akkor mégis a Der Gottot hívták és a Sakramenteket.”

2014-01-01 12.47.04

“A Goldenmann lány arra gondolt, talán mégiscsak jobb lenne nem kötődni, de mikor a bátyja a falnak fordulva szidta az Istent, újra felbuzogott benne az az erő, amely csak nőkben tenyészik, és mint az északi oldal mohái, termékeny talaj a férfiszíveknek.”

“A veszteségek hirtelen jöttek és cimborákat is hoztak. Lujza hiába tördelte helyette is a saját kezét, hogy Ábelnek hadd maradjon puha a tenyere, mire az év véget ért, megkérgesedett mindekettejük kezén a bőr, Ábelnek a szíve is. Egész életében arra vágyott, valamit megőrizzen magából, ne kelljen mindent odaadnia, és ahogy teltek az évek, elmaradoztak a nők, mert mint az állatok a tüzet vagy a vihart, megérezték, Goldenmann Ábelt ebben az életben birtokolni soha nem fogják. És ők mindent akartak. A reggeleket és a nappalokat, az éjszakákat és a hajnalokat is. Hiába tudták, hogy a Goldenmann család minden tagja furcsa dolgokat művel, az erőkkel úgy játszanak, mint a szél szokott a teregetett ruhával eső előtt. Ábel kényszeresen akarta szeretni őket, de sokkal mélyebben hitt abban, hogy a teljesség máshol van. A teljességhez nem kell más, a cél a céltalanságban van, és a teljesség egy olyan önmaga teremtette átmeneti térben él, ahova ő nem tud beengedni senki élőt. Ott kezdte el kifaragni az Isten hátát, pedig hajnalban még derengett, ő eredetileg nem a hátát akarta, sokkal inkább a szemét. Az Úristen tekintetét akarta kifaragni a kőből, az már az élet fintora, hogy elfordult tőle az ég is. Akkor kezdődött. Már ha ki lehet jelölni bármire vonatkozólag egy pontot, egy kezdőpontot, ahonnan indulni kész az érzés vagy a gondolat. Ki tudja, hol sűrűsödik össze a tér és az idő olyan formában, hogy abból testet tud ölteni valami megnevezhetetlen, melyre akár féltékeny is lehet a Teremtő. Ábel így képzelte. Hogy ő olyat alkotott, valami olyannak a lehetősége volt abban a kőben, hogy az Isten megijedt, meglátja, mi több, önként mutatkozik meg. A kő önálló életre kelt, szinte magától formálódott, és irigyen nézte az Isten Ábel kezének és a kőnek minden mozdulatát, ahogy azok elkezdenek az ég felé lépkedni egy láthatatlan létrán. Ábel ezt az elfordulást képtelen volt elfogadni. hogy kétségtelenül létezik az Isten, és magára hagyja az embert, hagyja, hogy a kínzó magány ellen elkövessen bármit és mindent, az önámítástól kezdve a mások gyilkolásáig. És akkor Ábel arra gondolt, ha létezik bűn, akkor bűnös maga az Isten is, a közöny és a közömbösség bűnét mutatja a tükörben, és a maga arcára teremtett ember sem lehet kevésbé ártatlan, mint Krisztus a kereszten vagy a vértanúhalált halt apostolok.”

2014-01-01 12.39.20

“Lassan-lassan megértette, nincs mit tenni, a város minden lakosán egy láthatatlan bura feszül, és minden nappal egyre közelebb kerül a bura falához a test. Fogy a levegő, vagy ők híznak, igazából édesmindegy, a végén ott állnak a szürke arcú nők és a kormos férfiak, de már nincs kihez beszélni. János nem kérdezett, csak Lujzát figyelte, hogyan változik napról napra a mozgása, hogyan lesz a tündérléptű fiatal nőből valami sokkal súlyosabb, mely ugyan komorságot még nem cipel a szemében, de valamit megsejtett abból, hogy az élet és mindaz, aki erre ítéltetett, a legszomorúbb a Földön. Az összes ember egyetlenegy.”

2013-12-31 07.21.20

 

“János a galileai Betániából származott. Apja, Zebedeus, halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt csatlakozott Jézushoz. A tanítvány, aki jelen volt a színeváltozásnál, aki az utolsó vacsoránál Jézus mellett foglalhatott helyet, és aki végigkísérte Krisztust a Golgotán, sosem gondolta, hogy azt az érzést, ami az üres sírt látva eltöltötte, majd minden nap újra kell élnie egy kőtestbe zárva. Mi volt ez a hét angyalhoz és a hívekhez képest? A többi apostollal kővé dermedve most álomnak tűnt minden. Hét lámpás égett lobogó lánggal, olvasta éjjel a Bibliát Lujza, Isten hét lelkének mindegyike lángolt, és csahosan ugatott az égre, a királyi szék előtt üvegtenger hullámzott, csikorogtak, csörömpöltek a szilánkok, miközben a négy élőlény számtalan szemére elöl és hátul, mint az Ábelére ismert. Nem bírta sem becsukni, sem folytatni, kiszakadtak az állatok testéből, és vadul kergetni kezdték a gúvadt szemek, az oroszlánra, bikára, emberre és sasra emlékeztető lények valamit kántáltak, de lentről csak a süvítés hallatszott, és Lujzát betakarta mind a hat szárny, előbb az oroszláné, aztán a bikáé, majd az emberé és végül a sasé, és Lujza, kínjában fetrengeni kezdett, mert újra látta a tímárt, amint a bőrhöz rohan. Hagyj, Uram, sikoltott fel Lujza, mert  kétségbeesésében a tímár a saját bőrét kezdi lehántani, majd kiégetni, de mindezt csak azok után, hogy napokon át nem ivott, hogy még szikárabb legyen. És látta a szlovént, aki minden nőben önmagát keresi, hagyj, Uram, könyörgött Lujza megint, mert a sokaság végül a szlovén eszét veszi, nem emlékszik a nevekre, a szagokra és a különbségekre sem. Egyetlen nő lesz a sokból, két hatalmas, tárulkozó comb, melyben ő folyton el akar veszni, és aztán megint megszületni, mert képtelen megjegyezni egy nevet, lehetetlenség egy mozdulatsort ismételni, nem, neki az összes kell, azok viszont kioltják egymást. A lányok egyedül bolyongtak a téren. Ha össze is ütköztek, úgy tettek, mint akik nem ismerik fel a régi társat, a könyök és a kar, amibe olyan erősen kapaszkodtak, most elgyengült, remegett, amikor a kávét cukrozták.  A tekintetük lett olyan, mint Lujza mellén és csípőjén a bőr, a gyöngyházfényű ragyogáson folyton megcsúszott a valóság, és Pécs utcái himbálózni kezdtek, mintha az Úristen felfüggesztette volna egy madzagra az összes kockakövet, házat, fát és bokrot, külön-külön a kirakatok üvegeit. Aztán feltámadt a szél.”

2014-01-01 13.03.52

“És János Jézusra gondol, ahogy az utolsó vacsorán felé fordul, hagyj, Uram, kicsit a világon kívül élni, sóhajt fel Lujza, meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok, kérdezi Jézus  János felé fordulva, de az evangélium szerint csönd van, végre mozdulatlanok az emberek. Pont, mint a kő, csak a szél kezdi ki a testüket, nincs fölöttük se másik ég, se alattuk másik pokol.”

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s