Nectiny lives

2013. szeptember 22-én, a 17 napos együttlét után ezt az előadást mutattuk be.
Nela Kornetová rendezte, Heini Nieminen segédkezett, én felolvastam, illetve az új regény szövegeiből hangzott el részlet.
Íme az 5 perces ízelítő.
Különben döbbenet, hogy ő próbált, én jelen voltam, aztán megírtam a szöveget, Nela közben összerakta a kinti -s benti árnyjátékot. Tökéletesen ugyanaz történt. Egyszerre mozdultunk.

Video from the performance about the chapel of Nectiny, the text is from my novel.

“…valaki bentről megvilágította az ablakokat. Kivetültek a rácsok a templomfalra, a csillagos ég hálója alá egy másik feszült, és ebben a dupla rétegben elkezdtem magam biztonságban érezni, ahogy a földi és az égi anyag közeledni kezdett, azt gondoltam, talán elférek köztük én is. Valamelyik forrasztásban talán van hely számomra is, ahol Marmunka nem akarja már birtokolni sem Gorant, sem Danilót, ahol végre megérti, nincs mit birtokolni, és a teste önmagában dús és gyönyörű, az érintés csak káprázat, a valóság az, nincsen rajta kívül senki, aki szebbé tehetné. Hangos nyikorgással nyílt az ajtó, és kijött egy férfi, kezében elemlámpával. Köszöntem, és valamit bólintott ő is, artikulálatlan, dörmögő szavakat. Akkor már kíváncsi lettem. Kitárta az ajtót, és a fejével intett, menjek be, de mögötte koromsötét volt. Jó, mondtam, de nem vártam meg, míg kijön, szerettem volna, ha legalább egy pillanatra ketten vagyunk a térben. Beengedett maga mellett, megcsapta az orrom a párolgó dohányillat. Egyszerre mozdultunk. Én be, ő ki. Megálltam az ajtó mellett, mintha attól nagyobb biztonságban lennék. Az ajtót behúzta maga után, remek, gondoltam, ennél jobban nem félhetnék.

Hosszú percekig csönd volt és sötétség. Kintről ugyan hallani lehetett, ahogy a kavics csikorog a talpa alatt, jó, ott vannak a csillagok is, a fák is, és ott motoszkál ez a férfi is, nem vagyok egyedül. Persze magam sem hittem. Becsuktam és kinyitottam a szemem. Semmi különbség. Befogtam és elengedtem a fülem. Ugyanaz a csönd. Aztán arra lettem figyelmes, hangokat hallok, valami pattant, jobbra távol valami roppant, ütődött. Ez tehát az elme. Ez vagyok, tele félelemmel, csak azért, mert egy üres kápolnában állok. A légzésemre kezdtem összpontosítani, mintha csak az lenne, és a körülöttem lévő tér és idő szabadon behelyettesíthető. Ugyan mi változna, ha otthon lennék, ha hangos társaságban, a világ bármely pontján. A becsukott szem vakság. A betapasztott fül süketség. A befogott orrommal ugyanúgy nem lélegzek, nem érzek semmilyen illatot, szagot. A nyelvem nélkül se beszéd, se ízek nem érinthetnek, nincs kapcsolódás. És ha elfelejtem, hogy állok, hogy alattam márványkövek vannak, akkor akár azokon a felhőkön is állhatnék.

Az egyik sarokban derengeni kezdett a fény. Lassan pásztázta végig az ablaküveget tartó keresztléceket, pont úgy, ahogy Danilo valaha Marmunka combján simította végig a kezét. Lassan, mintha az élete múlna rajta, mintha az üveget érintő csóva attól félne, nehogy megrepessze azt. Bentről csak annyit láttam, ez a lassúság, ez a figyelem valami olyan fegyelmezettség, amire szükségem lehet. Nem volt bennem semmilyen elvárás, azt figyeltem, mit csinál az az ember, hol van kettőnk között a keresztmetszet. Van-e egyáltalán átfedés. Visszagondolva, felesleges választani, melyik volt szebb. A bentről kivetülő rácsok, vagy a rám vetülő áttetsző üveg fényjátéka. Elővettem a zseblámpám, és végigfuttattam a székeken. A székekből rengeteg lett, és ahogy mozgattam a lámpát, változott a szög, változott a méret is. Óriások egy kápolna csupasz falán, ahogy lassan masírozva belakják a szűz felületeket. Hallottam a nyögéseket és a visszafojtott lélegzetet, tapintható volt az az értelmetlennek tűnő remény, hogy egyszer vége lesz a háborúnak, és az arcuk olyan sima lesz, mint az őket körbevevő falak. Olyan erős és egyenes, és az ég felé törekszik, mindenhol egyenes lécekkel a fejük felett, melyek, mint a csillagok közötti sáv, bejárható, egyenes út hazafelé. ”

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s