2013.november 23.

“…mert az emberi élet ilyen, az írói-, alkotói-, női-, férfi élet ilyen, hogy a szerelmek, a házasságok, a szülők, a gyerekek, az életek ilyenek, én annyira szomorú vagyok, Goran, és arra gondolok, hogy az a rengeteg millió ember a világon ilyen vagy ehhez hasonló szenvedést hordoz magában, és nincs menekvés, nincs megoldás, mert mindenki önmaga és a másik gátja, olyan nagyon erős a köztünk feszülő kötél, és mindenkinek a nyakára tekeredik, sőt, nagy boldogan mi tekerjük a saját nyakunkra, aztán egy másikéra, legyen az a szerelemnek becézve, és nézed a nőt, akivel leélsz 25-30 évet, és tudsz róla mindent, de mindent, és aztán egy este olvasás közben elbambulsz vagy reggel úgy ébredsz fel, hogy nem értesz semmit, ki nézi, kit néz, mi ez az egész itt, és akkor kiejted a könyvet, és felkelsz, mert az ágyból fel kell kelni, hideg a papucs, amibe belebújsz, kint még sötét van, és elindulsz, de tudod, hogy nincs hova menni. Egyáltalán sehova se.”

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s