Joanna Maya 51.

2013-10-05 14.05.50

Egyetlen szabályom volt: mindenkitől ugyanannyira. Ahogy a férfi hátrafordult, én is távolodni kezdtem, ő balra, én jobbra mozdultam. Az így keletkezett tér ugyanazokat a tárgyakat hordozta magában, de az ő akarata miatt soha többé nem beszélhettünk ugyanarról. Háromszor jártam körbe a Wawelt, mire megtaláltam a pénztárt, pedig készségesen segítettek mindenhol. Az étterem melletti épület, mondta a nő, én viszont még később is azon tanakodtam magamban, a mellett és a mögött hogyan keverhető össze. Valóban ennyire nézőpont kérdése-e, és hogyan folytathatjuk a beszélgetést, ha a minket körülvevő ennyire egyszerű tereket, mint kert, várfal, torony és kapu, is másként éljük meg. Az épületet sűrűn benőtte a vadszőlő, és ebben a meleg októberi napsütésben az egész fal vérvörösen izzott. Az ablak minden egyes üveglapjára mintha ráragasztották volna a felszabdalt templomot és a tornyot. Egy férfit középen szelte ketté a fa. Később felnagyítottam a képet. Csak ott látszott, hogy ez ablak, és nem valóság, ahol az árnyékom rávetült. Kirajzolódott az alakomban a reluxa redőnye, és az egymásra rakódó rétegek szabályos helyenként kihasítottak belőlem egy vízszintes sávot. A többi olyan valóságosnak tűnt. Ha nem vagyok, mindez élő várkert, a turistákkal és a bokrokkal, a kora délutáni forrósággal. De én a részletekre voltam kíváncsi, mindenáron fel akartam nagyítani a képet.

Kíváncsi voltam, mi többet, mi mást adhat a képpel való találkozás, pökhendin azt gondoltam, mindent tudok már róla. A megszelídített. Utólag csak így nevezem. Pedig pontosan tudom, ez képtelenség. A megszelídítésben munkálkodó figyelem és idő olyan valamik, melyek egymást számolják fel. Megszűnt az idő, amíg Leonardo hermelines hölgyét néztem. És megszűnt a figyelem, amint az időre kezdtem koncentrálni, hogy a terembe frissen belépő férfiak és nők vajon tíz zlotyiért meddig akarnak a kép előtt állni. Folyamatosan beszéltek, én pedig az őrökre gondoltam irigyen,
megálltak-e valaha a kép előtt akár csak egy percre. Ők, akiknek minden áldott nap lehetőségük van megfejteni a titkot, megszelídíteni Leonardo kurváját, vajon megérezték-e a súlyát és a nagyszerűségét a pillanatnak. Kötve hiszem. Akkor ugyanis nem maradtak volna itt teremőrnek. A megszelídített később állandóan visszavágyik, ez a kurvák szomorúsága. Az a délután a tizedik napon, amikor Goran Nečtinyben újra festeni kezd a háború után. Amikor a lengyel levélben szólítja meg a lányát, és mikor Joanna Maya úgy dönt, elengedi, azzal várja Jadran Mudrát egy életen át.

2013-10-05 18.01.17Leonardo ugyanannyi volt, mint én most, mikor megérkezett Lodovico Sforza milánói udvarába. Cecilia Gallerani. Ennyi maradt belőled. Már a kép címe is nekem tetsző szimbolikus rétegekkel volt terhelt. A vezetéknév hermelinre utaló töve, a görög galé mellett a herceg hermelin rendbe való tartozására is utalhatott. A kettősségek ilyen egymásba játszása volt az, amit az életben tátott szájjal, ugyanakkor boldogan nyugtázva észleltem, hiszen megszűnt a kettősség, minden csupán nézőpont, választás kérdése volt, amire viszont senki sem kényszerített. „A hermelin egyszer eszik naponta, és inkább hagyta, hogy a vadászok elfogják, mintsem elmenekült volna a sáros mezőn át, mely bemocskolta volna nemességét.” – írta jegyzetfüzetében Leonardo, azonban a mértékletesség címszava alá sorolt bejegyzés a képet nézve további feszültséget okozott. Önfegyelem, tisztaság, ugyanakkor a menyét nőiségjelképként is értelmezhető. Össze voltam zavarodva. Hogy a csudába lehet, Goran, hogy ez a nő egyszerre tartja a kezében a szeretőjét és önmagát? Önmaga-e az az állat, amit finom erőszakkal magához szorít? Van-e bármi köze a nimfáknak, amivé a menyét tud változni a menyasszonyhoz, a teremtéshez, és vajon tényleg termékenységjelkép is, ha elfogadjuk, hogy Cecilia ekkor már a herceg gyermekét hordta a szíve alatt. Hol van a szíved, Cecilia?

Leonardo_da_Vinci_Holgy_hermelinnelAz arca olyan megindítóan szép volt és tiszta, hogy az jutott eszembe, ilyen csak az lehet, aki már nem remél, az a derű, ami a szája sarkában bujkált, valami szomorú józanság miatt húzódott el finoman. Úgy nézett balra, mintha valakit várna, egy megkövült bizonyosság volt az egész odafordulás, hit abban, hogy megérkezik, nyugalom, hogy az sem baj, ha ő maga már nem éri meg azt az időt. Mintha a várakozás mégis beteljesedhetne, önmagában lesz egésszé, hiszen egy egész életet nyer ezáltal, és ez eltékozolhatatlan, a feleslegesség és a hiábavalóság nem létező fogalmak benne. Hannah Zinger életre kel a levelekben, a megszólításra felelnie kell, és Izaak fejében végre válaszok születnek. De legalábbis nyugalmat hoz a megértés.

Nem tudom, mennyi idő telt el, álltam sokat egyedül is, már vártam, hogy rám szólnak, induljak, adjam át a helyem, amikor megmozdult a kép. Cecilia haját korábban sem értettem, hogy miért húzzák át a nyaktőnél, mintha pánt lenne. Most viszont megláttam, hogy nem a hajra kell figyelni, hanem a bőrre, ugyanis az éles kontúr végre megmutatta a nő valódi arcát. A szelíd tökéletesség csak egy álarc volt. A sötétbarna haj mögött lapult az igazi arca, és abból csak a kéz látszódott, Cecilia Gallerani görcsös, reszketeg és hisztérikus ujjai. Úgy nyomta az állatot, mintha önmagát tartaná vissza. A csontokból rtikulálatlan üvöltés szakadt fel, annyira fájt nekik Cecilia, a szépség dicsérete. Nem volt semmi az álarc mögött, de az ujjak ezt képtelenek voltak felfogni, és annál erősebben nyomták maguk alá a Cecilia nevű állatot, az minél inkább menekülni akart. Éreztem, ahogy megrándul a szőrös test, és minden rándulás után rúgott egyet a kéz is. Ott a távolság nulla volt, az egymásnak feszülő erők elviselhetetlenül tartották egymást. Az izmok csak azért feszültek meg, mert a nő ellentartott, és csak azt tudta ellentartani, ami megfeszült. A tekintete mögött ugyanez az erő munkált, a várakozás ürességgé vált, ahogy összeszorított szájjal ismételgeti a férfi nevét. Férfit várt Cecilia Gallerani, egy fiút és egy apát, mint ahogy Marmunka Bora is megálmodta Danilót és Gorant maga mellé, és ahogy Mária is el merte képzelni Jézust és Józsefet.

A chestochowai Fekete Madonna sebhelye nem volt más, mint a kifakadt hólyag, egy apró vágás az álarcon, amin keresztül aztán akarva-akaratlan ömlik ki a sok álmatlan éjszaka. Órákon át forgolódott, és hajnalra sírva kérte az Istent, szánja meg, ígéri, többet nem kér tőle semmit. Megszánta, és álmot hozott, amelyben az a fiú megfogant. Ő volt a Megváltó, Cecilia pedig a hermelin, hiszen saját maguk teremtette bundával takaróztak az Isten előtt, amikor az megkérdezte, boldogok-e végre. Csak egy kicsit boldogok akartunk lenni, borultak volna össze, ha létezhet az a tér, ahol Hannah Zinger úgy bújik az apja ölébe, ahogy a festményen szakítja fel a ruhaujjat a menyét, miközben iszkolva menekül. Most már láttam a csiklót, amibe az állat belekarmolt, a szétszakadt, hasgató szervet, amit majd késsel metszenek meg, hogy ne szakadjon magától tovább. Nézi Izaak Zinger a felesége felvágott gátját, és arra gondol, mire nem képes egy lény, hogy élőnek mondhassa magát. Hannah hogy voltál képes meggyilkolni a saját anyád, írja a papírra, amelyet most összekaristol a toll hegye, jobban kellett volna figyelnie, hogyan tartsa. A felszakított kék alatt csak a vörös anyag lehet. Cecilia teste, mindaz, ami az álarc alatt van, ebből a vörös bársonyból ered. Csak a hermelint nem értem. Szálanként látni a bundáján a szőrt. Az izmai megfeszülnek, azt olvastam, az a végzete, hogy állandóan vadásznia kell. Túl karcsú. Az aránytalan test állandóan éhezik. A könyvben persze csak annyit írtak, nagy a hőveszteség. De nem tudják magukat télen tömött bundával védeni, mert akkor nem férnének be a pocoklyukakba. Az utolsó mondat így szólt. Rosszul tűri az ember közelségét, fohságban szaporodni sem igen hajlandó. Úgy is mondhatnám, meddő.2013-10-05 18.02.16

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s