Fortepan és más történetek a Literán

id_Passuth_Gyulaifj_Passuth_Gyula2

“Így volt ez rendben. Mert Nagy Margit nem volt bosszúálló asszony, életében először és utoljára válaszolt ilyen hangon, azt a színt utána hiába keresték. Dédnagyapám közben már hét határon túl járt, Németországban ígértek neki menedéket, kérlelte is sokáig a feleségét, Margitka, jöjjenek velem. Margitka, ott boldogok leszünk. Odaát. Hajthatatlanok maradtak mindketten. Ez kötötte össze őket, ez volt a vonzalom alapja. N.M. a P.M. helyett. Százszor inkább, mint valami amerikai csinnadratta. A nők mellől így hullottak ki a férfiak, egyik sem bírta elviselni, hogy valaki megmondja, mit tegyen, milyen nyelven mormolja az Üdvözlégyet. Dirigáljon másnak. Inkább választotta Margitka a testvéreit, lett azok néma cselédje, és fizette a szobaárat, aztán a bérleti díjat a saját műhelyéért. Korábban ő volt ott a nacsosasszony, most az tűnt a legokosabbnak, ha a bátyja nevére írják a műhelyt és a boltot, el ne vegyék tőlük azt is a P. miatt. A név kötelez, ezt megtanulta dédnagymama, a lánya pedig azt, hogy a névváltoztatás alakváltozással is jár, és neki soha a büdös életben nem lesz már hosszú aranyhaja, se ezüstje.”

http://www.litera.hu/hirek/csobanka-zsuzsa-csak-a-sar

nagypapa_uzlete

Advertisements
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s