Virágvasárnap

A rozsdás drótokat miféle isten tekerte rá.
Egy verdeső szív felett a toll csupán átkozódás.
Horogként vájja belé karmait, nem szabadul.
Vérével itatja a holtakat mind, aki élni tanul.
A vér csupán egy íz.
A szegekről se tudok többet,
minthogy van, amikor kihűlnek,
és addigra mozdulatlan lesz a pihe, a toll, a szárny.
Egy ágat emelj a test fölé,
a rügyek pillanatról pillanatra halnak.
Látnám szemükben a fényt,
ahogy odébb a harangkondulás hallgat.
De tele a templom.
És tudom, milyenek elfekvőn a fák.
Nyárfavattával törölgeti homlokát az ágnak
egy csöndes kisisten, lábain felnőttcipő.
Mi lesz, ha majd belenő?

2013-03-21 10.56.35

Reklámok
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s